Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2014/1 (Szombathely, 2014)
Adattár - Baráth Zsolt: A Rába mint védelmi vonal a 17. században. - Védelmi munkálatok és létesítmények a folyó Vas megyei szakaszán
ponti elemét jelentő „fentő” szó lecsonkolt karót, fatörzset jelent.08 A csákányi kapitány levelében leírtakból arra is következtethetünk, hogy a fentőzés ugyan nehezebb és több munkát igényelt, de mindemellett egy biztosabb és nehezebben elbontható akadályt jelentett a bevágásoknál. Hasonló munkálatokra utal egy 1619. évi Vas vármegyei közgyűlési bejegyzés is, amely a fentőzést jelöli meg, mint a Rábán végrehajtandó védekezési munkálatot, de ugyanakkor utalást tesz arra is, hogy a bevágások és a fentőzések nem csak a török portyák ellen nyújt védelmet, hanem a csavargók és a gonosztevők ellen is.09 Az említett védelmi intézkedéseknek a fontosságát jelzi, hogy a fentőzések- ben való kártételt valamint a bevágott kelők felbontását szigorúan büntették. A vármegyei közgyűlési bejegyzések többször rendelkeznek a bevágási és fentő- zési munkálatokat elmulasztók ellen, valamint a torlaszokat elbontok felett is. „...A rendelkezéssel szembeszegülő falvakat 12 forintra kell megbüntetni any- nyiszor, amennyiszer a kötelességük elmulasztásán tapasztalják őket. Hasonló büntetéssel kell sújtani azokat is, akik a torlaszokat lerombolják; azoktól pedig, akik az elzárt gázlón átkelni merészelnek, még a náluk lévő ingóságaikat is el kell kobozni.”70 Egy hét évvel későbbi, 1614. évi közgyűlési bejegyzés mindezt kiegészítette azzal, hogy a pénzbírságon és az ingóságok elkobzásán felül a törvényt szegőket fogságba kell vetni, valamint a csónakjaikat is össze kell tömi.71 Ugyanakkor még ennél is szigorúbb büntetést helyez kilátásba Nádasdy Ferencnek a 17. század közepén kelt erélyes hangú levele, amelyet Káldv Péter Vas vármegyei alispánnak írt: ,/lmif bevágatott is kegyelmetek, csak a mindennapi tolvaj s csavargó ellen sem elegendő, nemhogy a pogány erőit tartóztathatná meg. Utoljára parancsoljuk ezért kegyelmeteknek ezen Rába bevágatását, amelyet úgy vitessen végbe, hogy ha legkisebbik kára következik is ennek a földnek, annak gondviseletlensége miatt, higgye el, valóságosan életével pótolja meg kegyelmetek. ”72 A nevezett védelmi munkálatok ideje a már említett purgálást követően, többnyire tavasszal, a vármegye által „gyakorolt szokásként” említett május hónapban volt esedékes.78 Erre az időre már levonultak a nagyobb tavaszi árvizek, így megkezdődhettek a munkák. Az intézkedések tavasszal való elvégzését indokolhatta az is, hogy a megyét veszélyeztető gonosztevők és latrok akkor kezdtek el mozgolódni, amikor az „erdő megzöldülvén” kitavaszodott.74 Ugyanakkor, a bevágások és fentőzések munkálatainak elvégzése nem kötődött feltétlenül a tavaszi időszakhoz. A forrásokból kiderül, hogy ha a szükség megkívánta, máskor, például a nyári időszakban is végeztek ilyesfajta munkálatokat.75 A védelmi teendőknek nem csak a kezdeti időpontját határozták meg, hanem azok befejezésére is tettek utalást. Egy 1639. évi közgyűlési határozat szerint a munkálatokat - büntetés terhe mellett - legkésőbb Mindenszentek ünnepe előtt való napon (október 31.) be kellett fejezni.70 A tág időintervallum és a vármegye részéről történő, a védehni intézkedések végrehajtására vonatkozó folyamatos felszólítások - a már feljebb említett, a munkálatok elhanyagolására vonatkozó panaszok mellett - ugyancsak azt támasztják alá, hogy a munkálatoknak nem mindig tettek eleget a kijelölt időpontokban. Amennyiben mégis végrehajtották az utasításokat, akkor is folyamatos karbantartásra és renoválásra volt szükség. A karbantartásra szükség lehetett egy 39
