Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2013/2 (Szombathely, 2013)

ADATTÁR - Soós István: Egy adománylevél margójára. – A Szentgotthárdi Apátság betagolása 1734-ben az alsó-ausztriai Heiligenkreuzi Ciszterci Apátságába

vén jogigényét Szentgotthárdra és a várra, amelyeket mint az apátság birtokait szerinte a rend folyamatosan bírt és bír.80

Mindazonáltal a jezsuiták nem tudták az apátságra és tartozékaira bejelentettjogigényüket érvényesíteni, mivel az apátság és birtokai Pilatv halála után a Magyar Királyi Kamarára szálltak, amely 4 évig tartotta tulajdonában azokat. Ezt megelőzően az ausztriai ciszterci apátságok - Heiligenkreuz, Rein és Lilienfeld - apátjai több ízben kérvényekkel és levelekkel ostromolták a királyt, a bécsi Udvari Kamarát, a Magyar Királyi Udvari Kancelláriát és a Magyar Királyi Kamarát, hogy a szentgotthárdi apátságot és tartozékait „visszatérítsék” a ciszterci rend kötelékeibe és egyesítsék a heiligenkreuzi apátsággal. Ennek érdekében beadványaikhoz csatolták azokat a jogbiztosító okiratokat, melyekkel kétséget kizáróan bizonyítani kívánták a rend ősi jussait az apátságra.81 Különösen a reini ciszterci apát, Piacid szorgalmazta az apátságnak a ciszterci rendhez történő visszacsatolását. Piacid egyik, 1718-ben készült előteijeszté- sében III. Károlvnak a kereszténység ügye iránti és a katolikus vallás védelmében kifejtett, valamint az 1712/1715. évi országgyűlésen a szerzetesrendi alapítványok birtokjogi helyzetének kivizsgálása kérdésében tanúsított elkötelezett magatartására hivatkozva arra kérte az uralkodót, hogy a szentgotthárdi Szűz Mária apátságot helyezze vissza a ciszterciek tulajdonába. Egyúttal határozottan elutasította a jezsuiták jogigényét az apátságra, és ellenvéleményt fogalmazott meg. Ebben többek között utalt arra, hogy a ciszterciek már jó 500-600 éve tevékenykednek a Magyar Királyság területén. Ezt a cáfolhatatlan tényt maguk a jezsuita történetíró, a nagyszombati (ma: Tmava, Szlovákia) egyetem tanára, Szent-Iványi Márton egyik értekezése is egyértelműen tanúsította, amelyben ő több, a ciszterciek által alapított magyarországi monostorról szól. Szent-Iványi azt is elismerte, hogy a szentgotthárdi apátság az egyik legrégibb a hazai ciszterci kolostorok közül. Jóllehet a jezsuiták az apátság és a hozzá tartozó birtokrészek tulajdonlása fejében 45.600 forintot fizettek ki 6%-os kamattal, de birtoklásuk a ciszterciek sérelmére áll fenn, ráadásul a Jézus Társaság az apátságra elsősorban mohóságvágya alapján, mintsem törvényes és jogos birtoklás címén formál igényt. A reini apát Pilatv birtokosságát is megkérdőjelezte, akit szerinte ugyan a király a magyar törvények alapján iktatott be az apátság tulajdonába, ezt azonban anélkül tette, hogy előzetesen megvizsgáltatta volna az alapító rend jogos és kétségkívüli visszatérési jogát (ius postliminii) és elvitathatatlan jogosságát ősi birtokába.88 A fent említett ciszterci apátok továbbá olyan, még I. József uralkodása idején, a bécsi Udvari Kancellária akkori elnökének, Bucellini grófnak a vezetése alatt megalakult kommisszióhoz hasonló vizsgálóbizottság felállításáért is folyamodtak a Magyar Kancelláriához, amelyet a kormányszék hosszú halogatás után létre is hozott. A kijelölt bizottság a ciszterciek által beteijesztett okmányokról, valamint azokról a birtokjogot érvényesítő iratokról és peres anyagokról, melyeket mind a ciszterciek, mind a jezsuiták korábban már benyújtottak, másolatokat készíttetett, és azokat III. Károly elé terjesztették. Mivel azonban ezt követően az ügy további vizsgálata, illetve lezárása érdekében sem a ciszterciek, sem a

22