Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2013/2 (Szombathely, 2013)

ADATTÁR - Soós István: Egy adománylevél margójára. – A Szentgotthárdi Apátság betagolása 1734-ben az alsó-ausztriai Heiligenkreuzi Ciszterci Apátságába

jezsuiták nem tettek érdemi lépéseket, a birtokjog eldöntésének kérdése függőben maradt.88

Mindenesetre tény, hogy 4 évvel Pilatv halála után ríj tulajdonosa lett az apátságnak, mégpedig Csáky Imre gróf bácsi-kalocsai érsek bíboros személyében, akit az uralkodó, III. Károly 1712. évi megkoronázásában játszott jelentős szerepéért jutalmaztak meg a „gazdátlan” apátsággal és a hozzá tartozó birtokokkal, egyúttal címzetes apáti címet is adományoztak neki.84 A Csákiénak tett adománylevélben azonban egyszersmind „törvényes utat” biztosítottak a ciszterciek számára, hogy az érsek halála után ismét folyamodhatnak az apátságra vonatkozó birtokjussaik visszaszerzéséért.88

Ezzel a lehetőséggel a ciszterci rend még Csáky birtoklása idején többször is élni próbált. Ebben a küzdelemben különösen kitüntette magát az 1728-ban a heiligenkreuzi apátság apátjává megválasztott Robert Leeb, egy energikus és művelt férfiú, aki mint nagy dolgokra született férfiú ... ”8,i megalkuvás nélküli harcot folytatott a szentgotthárdi apátságnak a ciszterci rendhez történő visszacsatolása érdekében. Leeb az uralkodó kedvét a „... maga, és a' szerzete részére hajtván [...] olly szorgalommal, szelídséggel, és szerencsével kezdett a' dologhoz, hogy azt kevés esztendők múlva tökélletesen végrehajtotta. ”87

Miközben Leeb az apátság Jogos visszanyerésén” serényen munkálkodott, a jezsuiták - akik továbbra is az apátságot az egyetlen és jogos tulajdonosának tartották magukat - szintén nem tétlenkedtek. 1730 első felében beadványban fordultak III. Károlyhoz, amelyben a szentgotthárdi apátságra vonatkozó megerősítésért folyamodtak, egyszersmind tiltakoztak a ciszterciek úgymond „alattomos machinációi” ellen, amelyekkel megpróbálják az apátságot megszerezni. Továbbá ismételten megfogalmazták korábbi álláspontjukat, amely szerint mind Pilatv, mind Csáky Imre birtoklása jogtalannak tekintendő. Ennek az érvnek az alátámasztására benyújtották 1701-1702. évi birtok- jog-biztosító okmányaikat, valamint a tárgyban kezdeményezett perirataikat.88 A jezsuiták beadványának a megválaszolására, illetve jogigényük kivizsgálására 1730. augusztus 9-én a nádor, Pálffv János gróf a Magyar Királyi Kamarát kérte fel. A kormányszék egy öt főből álló bizottságot állított fel, amelynek tagjai: Gerhard Wildenfels báró, Maholányi József báró, Sigray János, Kari Mantelli és Ludwig Consel kamarai tanácsosok voltak. Pálffv egyúttal javasolta, hogy a jezsuiták és a ciszterciek közötti vitákat vigyék a Királyi ítélőtábla elé, megállapítandó a jezsuiták birtoklásának a jogigényét.39

Arról, hogy vajon a jezsuiták ügye valóban a Királyi ítélőtábla elé került-e és a bírói fórum döntött-e a kérdésben, nem állnak rendelkezésre források. Tény viszont, hogy a Jézus Társaság 1732-ben ismét bejelentette jogigényét a szentgotthárdi apátságra és a hozzá tartozó birtokokra. Erre a közvetlen okot Csáky Imre 1732. augusztus 25-én bekövetkezett halála szolgáltatta. Ezzel ugyanis újra lehetőség adódott a jezsuita rend számára, hogy a Magyar Királyi Kamara tulajdonába került apátságra és birtokaira rátehesse a kezét.40 A jezsuiták nem akarták tudomásul venni a Csáky számára jutatott adománylevélnek azt a fentebb említett kitételét, amely szerint el hunyt aval