Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2013/2 (Szombathely, 2013)

ADATTÁR - Soós István: Egy adománylevél margójára. – A Szentgotthárdi Apátság betagolása 1734-ben az alsó-ausztriai Heiligenkreuzi Ciszterci Apátságába

maradt. A Jézus Társaság azonban nem mondott le arról, hogy a ,jogosan” birtokolt szentgotthárdi javakat visszaszerezze. Ezért a következő évben újabb tiltakozással élt: a rendfőnök, Francesco Rascalli megbízásából Szatinárv János Esterházy Pál nádornál próbálta kieszközölni, hogy az apátságnak a rend által törvénytelennek tartott új birtoklását megszüntessék és a tulajdonlást illetően a korábbi törvényes állapotot visszaállítsák. Esterházy miután megvizsgálta a kérdést, elismerte ugyan a jezsuiták jogos igényét az apátság birtoklására, de mivel az I. József által jóváhagyott és adománylevéllel megerősített új tulajdonlásban nem talált kivetnivalót, elutasította ajezsuiták tiltakozó beadványát.34 A Jézus Társaság nem nyugodott bele a döntésbe és 1 évvel később újabb folyamodványt nyújtott be a nádori titkársághoz. Ezt a rend nevében Hevenessy Gábor fogalmazta meg, illetve teijesztette elő. Hevenesssy lényegében szinte szó szerint megismételte a rend korábbi birtokjogi érveit, és újólag Pilaty birtokjogának a megszüntetését, illetve a rend tulajdonjogának az elismerését kérvényezte. Esterházy ezúttal is jogosnak tartotta Pilaty birtoklását, egyszersmind semmisnek ítélve ajezsuiták igényeit.23

Az 1712/1715. évi országgyűlés engedélyt adott azoknak a személyeknek, szerzetesrendeknek, akiket, illetve amelyeket az egyházi alapítványok elvétele miatt sérelem ért, hogy jogigényeiket a diéta elé teijesszék. Az akkori heiligenkreuzi apát, Gerhard Weixelberger is élt ezzel a lehetőséggel.20 Az Udvari Kamara a ciszterciek birtokjogának a kivizsgálását Majthényi Jánosra bízta, aki 1717-ben a kormányszékhez beterjesztett jelentésében rámutatott arra, hogy a rendnek a szentgotthárdi apátság birtoklására vonatkozó jogai méltányosak, igazságosak és törvényesek, és ekképpen az apátság tulajdonjoga őket illeti. Jóllehet a jelentésben foglaltakat 1718-ban az Udvari Kamara is jóváhagyta, Pilaty továbbra is megtarthatta az apátságot.27 Időközben 1717- ben Pilaty és Weixelburger között egy megállapodás született, amelynek értelmében, amennyiben Pilaty lemondana a tulajdonjogáról és azt a heiligenkreuzi apátságra ruházná. A Jézus Társaság aVasvári Székeskáptalannál azonnal t iltakozást jelentett be az egyezség ellen, ismételten arra hivatkozva, hogy királyi jóváhagyással és megerősítéssel zálogjogon bírja a szentgotthárdi apátságot, és így a Pilaty számára tett adomány érvénytelennek tekintendő, amelynek következtében a rend továbbra is jogos és elvitathatatlan tulajdonának tekint i Szentgotthárdot. Egyúttal a rend arra figyelmeztetett, hogy lemondása esetén Pilaty nem ruházhatja át az apátság birtokjogát a ciszterciekre.20

Pilaty 1719. március elején bekövetkezett halála20 után a jezsuita rend újra bejelentette jogigényét a szentgotthárdi apátságra és a hozzá tartozó birtokokra. A mezőváros plébánosának, Szentgotthárdi Mihálynak 1719. április 15-én kelt testimoniálisa szerint a Jézus Társaság képviseletében a kőszegi jezsuita kollégium rektora, Szamaróczi Pál már március 16-án megjelent Szentgotthárdon és a rend nevében - erőszak és ellentmondás nélkül - a helyi hajdúkkal elfoglalta a mezővárost és az ottani várat, miközben a rendet a település birtokosának jelentette ki. Szamaróczi 1719. március 27-én Ghillani György jezsuita páter kíséretében ismét a mezővárosba érkezett, újra bejelent