Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2013/2 (Szombathely, 2013)

ADATTÁR - Soós István: Egy adománylevél margójára. – A Szentgotthárdi Apátság betagolása 1734-ben az alsó-ausztriai Heiligenkreuzi Ciszterci Apátságába

meghagyja a Batthyányakat az apátság birtoklásában. Ennek az időnek a lejárta után a zálogbirtokosok kötelesek az apátságot visszaadni, vagy helyette a rendnek egy 30.000 forint értékű alsó-ausztriai birtokot juttatni. II. Ferdi- nánd azonban nem hagyta jóvá e szerződést, és 1629-ben úgy döntött, hogy a kincstár számára történő 15.000 forint lefizetése ellenében újabb 25 évre megerősíti Poppel Évát és örököseit - közöttük leányát, Batthyány Magdolnát és férjét, Csáky László gróf - az apátság és a hozzá tartozó javak birtoklásában.0 Még mielőtt a birtoklási idő lejárt volna, 1652-ben III. Ferdinánd király Lippai György esztergomi érsek „... közbenjárására és Csáky László érdemeire [...] tekintettel ...”7 úgy rendelkezett, hogy az apátságot Csáky legidősebb fia, Zsig- mond mint címzetes apát birtokolja, mégpedig azzal a kikötéssel, hogy 2 éven belül belép a papi rendbe.8 Amennyiben ennek a feltételnek nem tenne eleget, a királyi döntés értelmében 10 év elteltével az apátság kerüljön vissza az egyház tulajdonába. Csáky Zsigmond viszont megházasodott, mint ahogyan fivére, Pál is, ezért a legifjabb Csáky'-fiú, László 1659-ben kapott „... engedélyt arra, hogy nagykorúsága után papi pályára lépjen és Szentgotthárdot megtartsa

A ciszterci rend időközben nem nyugodva bele a fennálló helyzetbe, többször is hivatalosan tiltakozott a fenti egyezmények ellen, jelezve mintegy, hogy' nem mondott le az őt megillető jogairól.10 1673-ban pedig - tekintettel arra, hogy Csáky' László gróf nem lépett papi pály'ára - Scháffer apát Szelepcsényi György esztergomi érsek előtt 1673-ban pert indított ellene. Miután azonban a felek a birtokjogaikat bizonyító irataikat 1675-ben benyújtották, Széchényi György' kalocsai érsek Csákytól 24.000 forintért megváltotta a szentgotthárdi zálogbirtokot. Ezt és Széchényd címzetes apáti címét I. Lipót 1675-ben okiratban erősítette meg, egyúttal jóváhagyja, hogy' Széchényi György elhunyta után örököse a zálogbirtokosságban Széchényi Pál - pécsi, majd veszprémi püspök, később bácsi-kalocsai érsek - legy'en.11

A heiligenkreuzi apát nem fogadta el az esztergomi érsek eljárását, továbbra is fenntartotta a „szerzet jussát” az apátságra, „... de az egy felül a' Magyar Országban és Ausztriában egyformán emésztő döghalál uralkodván 1679. és 1683. a' Tsászári fő váraknak a' Törökök által lett ostromlása, valamint a' következő esztendőben dühösködő hadak is, minden igyekezeteit ezen jussára vigyázó Férfiúnak ...”ia sikertelenné tették. A ciszterci rend mindazonáltal továbbra sem tett le arról, hogy' ősi jogait a szentgotthárdi apátság birtoklására érvényesítse. Clemens Scháffer 1693-ben bekövetkezett halála után a rend reini, zwettli és nápolyi apátjai együttesen léptek fel Szentgotthárd visszavétele érdekében.18 Szándékuk megvalósítására lehetőség kínálkozott, midőn 1699-ben, Széchényi Pál zálogbirtokossága idején, a bécsi Udvari Kamara pénzszűkében lévén felajánlotta a rendnek, hogy' az aradi (ma: Oradea, Románia) vár megerősítésére azonnal lefizetendő 40.000 forint ellenében visszaválthassa az apátságot és annak birtokait. Ezt a jelentős summát azonban a rend nem tudta, vagy' nem akarta előteremteni, ezért a kamara azonnal elfogadta az első ajánlatot, amelyet Kollonich Lipót gróf esztergomi érsek, a Magy'ar Királyi Kamara elnöke tett. Kollonich nem csak a jelzett összeg meg19