Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2013/2 (Szombathely, 2013)
ADATTÁR - Soós István: Egy adománylevél margójára. – A Szentgotthárdi Apátság betagolása 1734-ben az alsó-ausztriai Heiligenkreuzi Ciszterci Apátságába
fizetésére tett ajánlatot, hanem azt még további 10.000 forinttal is megtoldotta a török igában szenvedő rabok kiszabadítására.14 A Kollonich számára 1699. november 1-jén kiállított, majd december 2-án királyi engedéllyel jóváhagyott adománylevélben18 ugyan az uralkodó Széchényi Pál halála esetén fenntartotta a ciszterci rend jogát Szentgottbárdra, de csak azzal a feltétellel, ha a ciszterci rend a Kollonich által felajánlott 50.000 forintot 1 éven belül befizeti az Udvari Kamarának. Továbbá köteles lett volna templomot és a kolostort felépíteni, a szerzetesi életet megindítani. Ugyanezt a feltételt szabta Széchényi Pál számára is,16 ám sem a szerzetesrend, sem pedig a bácsi-kalocsai érsek ezt nem tudta teljesíteni. Kollonich beiktatását ugyan mind a rend, mind pedig Széchényi törvénytelennek tartotta és az ellen tiltakozással élt, de ellentmondásukat az udvar figyelmen kívül hagyta.17 Kollonich a fenti summát csak úgy tudta előteremteni, hogy azt, Hevenessy Gábortól, a Jézus Társaság Ausztriai Rendtartománya bécsi Szent Anna rendházának a tartományigazgatójától kölcsönbe vette fel évi 6%-os kamatra. Mivel a visszafizetést azonban nem volt képes garantálni, az adományt királyi jóváhagyással ráruházta a jezsuita rendre, illetve annak ausztriai generálisára, Gonzales Thyrsusra annak fejében, hogy a rend a jelzett összegből 30.000 forint tőkepénzt és annak kamatait azonnal megfizeti.18 A jezsuitákat az 1701. augusztus 1-jén, december 18-án és 1702. március 19-én kelt előzetes az uralkodói engedélyek kibocsátása után 1702. április 28-án iktatták be a szentgotthárdi apátság és javainak a birtokába.10 Ez ellen a zálogbirtokos bács-kalocsai érsek, és a Batt hyány család azonnal tiltakozott és perrel fenyegette meg a jezsuitákat.20 A tiltakozások nem érték el céljukat, és a jezsuiták közel 1 évtizeden át tulajdonukban tarthatták az apátságot és a hozzá tartozó 28 falvat és pusztát. Széchényi Pál 1710-ben bekövetkezett halálával azonban újabb fordulatot vett az apátság birtoklásának az ügye. I. József császár és király tekintet nélkül a jezsuiták zálogjogon nyert birtoklására és a ciszterci rend örökös jussaira, apjához, I. Lipóthoz hasonlóan, tisztán pénzügyi megfontolásoktól vezérelve, megfelelő összeg ellentételezése fejében egyik belső titkos udvari tanácsosának, Joseph Anton von Pilaty olmützi kanonoknak adományozta az apátságot annak összes birtokaival együtt.21 A jezsuita rend azonnal ellentmondást jelentettek be a „törvénytelen” adományozással szemben. A Jézus Társaság ausztriai rendtartományának a generálisa, Johann Despotovich nevében Székely Ferenc, a kőszegi jezsuita kollégium rektora nyújtotta be tiltakozását a Vasvári Székeskáptalannál, amelyben többek között kifejtette: a jezsuiták uralkodói jóváhagyással és adományozással régóta és jogosan bíiják az apátságot, és követelte, hogy a rend birtokjogaiban továbbra is maradjon meg.22 A rend követelését a káptalan prépostja, Francesco Scacchi kanonok, archidiakónus elismerte, egyszersmind bizonyította, hogy a jezsuitákat 1702- ben ellentmondás nélkül beiktatták az apátság tulajdonába, amelyről mellékelte a kamarának benyújtandó birtokigazolási dokumentumokat.23 A jezsuiták tiltakozása és a rend birtokjogait bizonyító iratok bemutatása ellenére az udvar nem változtatta meg döntését és az apátság Pilaty kezén 20
