Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2013/1 (Szombathely, 2013)
Kelemen Dávid: Birhány István kövesdi plébános 1687. évi végrendelete és szombathelyi kötődése
Nagy Lajos Gimnázium - alapítólevelét, amelyet a vármegyének szeptember 14- én, a városnak szeptember 19-én tartott közgyűlésén hivatalosan is kihirdettek.30 A gimnáziumalapítás nem jelentette az alapítvány megszűnését. ABirhám- alap számadásai az 1849. évvel bezárólag Szombathely Város Számvevőségének iratai között találhatók.31 Szombathely város képviselő-testülete az 1902. december 17-én tartott ülésén új alapítólevelet hozott létre, magára vállalva annak kezelését, „nemkülönben kamatjövödelmeinek a végrendelet, illetőleg alapító levélben jelzett czélra leendő fordítását örök időkre”.38 Azt is megállapították, hogy „Ezen alapítványra nézve a vagyoni felelőséget Szombathely város közönsége elvállalja és ezen alapítványt peres és peren kívüli ügyekben Szombathely város polgcirmestere képviseli.”™ Felhasználásának módját a következőképpen határozták meg: „Az alapítványi tőke kamatai minden év Január és Július hó első felében a szombathelyi gymnasiumba járó szombat- helyi illetőségű rom [ómai] kath [olikus] 4 jó tanuló ifjúnak adatik egyenlő arányban.”™ Az alapítványi tőke ekkor tőkésítés folytán készpénzben 177 korona 18 fillért tett ki, szombathelyi takarékpénztári betétben 2434 korona 38 fillért, törvény szerint biztosított magán kötvényben 21.253 korona 16 fillért, összesen 23.863 korona 72 fillért. Kiemelték, hogy az alapítványra csak a szombathelyi főgimnáziumba járó tanulók pályázhatnak, „azonban megkívántunk, hogy a folyamodók szombathelyi illetőségű rom [ómai] kath [olikus] vállású példás magaviseletű, kitartó szorgalmú s jó előmenetelű tanulók legyenek. ”35 Az 1909. október 15-én tartott közgyűlésen a segélyösszeg évi nagyságát háromszáz koronában állapították meg és gondoskodtak az esetleges új javadalmi helyek létrehozásáról: „...a fel nem hasznádt kamatok és kamattöredékek mindenkor a tőkéhez csatolandók és mihelyt a megtakarított tőke jövödelme azt lehetővé teszi, mindannyiszor egy díj állomás lesz létesítendő, amihez azonban mindenkor a nagyméltóságú m[agyar] kir[irályi] Vallás és Közoktatási Minisztérium jóváhagyása kieszközlendő.”'™ Az 1917/1918. tanévtől kezdve hat, egyenként 300 koronás ösztöndíjat állapítottak meg.37 Az alapítvány további sorsáról nincsenek adataink. Birhány István végrendelete azonban nemcsak a szegény diákok támogatásáról rendelkezett. Testamentumát az „Atyának és Fiúnak és Szent-Lélek Istennek nevében”™ kezdte, majd a korra jellemző módon lelkét Istennek ajánlotta, és kérte a mennyei szenteket és az élő embereket, hogy érette bűnei bocsánatáért imádkozzanak. Ezután nyilvánította ki szándékait, s rendelkezett „mind szerzett, mint pedig atyailag öröklött”™ vagyonáról. Legelőször is testének „tisztességes eltakarítására"™ hagyott 25 forintot. Ezt követően az egyházi intenciókat vette számba a testáló: a bánfalvi pálosoknak, a soproni jezsuitáknak és a szentmártoni (pannonhalmi) bencéseknek egyaránt 25-25 forintot hagyományozott. Ezt követi a már ismertetett 3500 forint felajánlása négy7 rászoruló fiúgyermek taníttatására. A testamentum további részében hátramaradt vagyonáról és gazdasági eszközeiről tett utolsó rendelkezést. Négy lovat a kocsival együtt, négy7 tehenet, nyolc sertést és minden házi eszközét rokonára, Bánffy Mátyásra hagyta, szintúgy két szőlőjét és a kövesdi határban lévő irtásföldjeit. A helybeli földesúmak a földbérből 4 7
