Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2013/1 (Szombathely, 2013)
ADATTÁR - Gál József: Szombathely zenéje. – Szólisták koncertjei a 19. század második felében. 1. rész
GÁL »JÓZSEF SZOMBATHELY ZENÉJE- SZÓLISTÁK KONCERTJEI A 19. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN - 1. RÉSZ A mai hangversenyélet gyökerei a 19. század elejére nyúlnak vissza. Az akkor még szűk körű, elsősorban házi zenei estekből, az egyházi muzsikából - ilyeneket rendeztek Pécs, Győr, Kolozsvár (ma: Cluj-Napoca, Románia), Tata, Kőszeg - csak lassanként bontakozott ki a művelt polgárság kulturális életének egyik fontos társadalmi eseménye, a nyilvános hangversenyélet. Az első időszakban vegyes műsorral léptek a szereplők és a „rendezők” a közönség elé. Egy-egy alkalommal a hangszeres művészek - zongoristák, hegedűsök - mellett, énekesek, versmondók is fölléptek, hogy megnyerjék a különböző érdeklődésű és ízlésű közönség rokonszenvét. Következésképpen a fölhangzott műsorszámok is különbözőek voltak. A zenekari darabok - rendszerint átírások formájában - nyitányok, szimfóniák vagy azoknak egy-egy tétele, áriák, dalok, népdalnak nevezett műdalok egyaránt helyet kaptak a hangversenyeken, amelyeket a prózai betétek tettek változatossá. Az első évtizedekben rendszerint közösen lépett dobogóra a hivatásos és amatőr zenész. E század elején még nem különbözött lényegesen a házi muzsika és nyilvános koncertek színvonala. Nem egyszer a házi muzsikát „emelték” az előadói dobogóra. A hangversenyek rendezésében a különböző néven működő zeneegyesületek - Kőszegen például a Hangászegyesület - jártak elől. A század közepétől, különösen a kiegyezés utáni évektől a gyorsan szaporodó dalárdák (négyszólamú férfikarok) is bekapcsolódtak a hangversenyélet szervezésébe. A megyeszékhelyen elsősorban a Szombathelyi Dalárda vállalta magára e programok rendezését. A dalárda eseteken léptek föl először az alkalmi triók, kvartettek, kis létszámú kamara együttesek, amelyek az idők folyamán szimfonikus zenekarokká fejlődtek. A század második felében országszerte fokozatosan megjelentek a hangszeres és énekes szólisták, akik virtuozitásukkal egyedül is képesek voltak már nagyobb termeket is közönséggel „megtölteni”. Magyarországon az 1860- as és 1870-es évtizedekben elsősorban a hegedűvirtuóz Reményi Ede, a kiváló színész-énekes Hollósv Kornélia, az operaénekesnő Schodelné Rozália járta az ország nagyobb városait segítve a helyi koncertélet megalapozását. A zenei élet közönségének kialakításában az egyházi és különböző intézményi zeneiskolák mellett a dalosegyletek zeneiskolái szereztek múlhatatlan érdemeket. Tekintélyükkel, szakmai szerepvállalásukkal a korszak jeles zeneszerzői is segítették a hangversenyélet kibontakozását. Erkel Ferenc például az Országos Dalosszövetség elnöki tisztét (1867-1881) töltötte be éveken keresztül. Mellette Liszt Ferenc, Mosonyi Mihály is fontos szerepet vállalt a zenei élet 58
