Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2013/1 (Szombathely, 2013)
ADATTÁR - Gál József: Szombathely zenéje. – Szólisták koncertjei a 19. század második felében. 1. rész
megteremtésében.1 Ábrányi Kornél pedig a „társadalmi élet demokratizálását” vélte megoldani a dalosmozgalom által.“ A dalosegyletek éneklő tagjai elsősorban a kis- és kézműiparosok közül kerültek ki, akik szereplésükkel részesei is voltak az előadásoknak, családtagjaik, rokonaik pedig a közönségnek.3 Az országos törekvésekhez hasonlóan az 1870-es évektől több-kevesebb rendszerességgel megjelentek a szombathelyi zenei életben is a szólisták, alak többnyire prózai számokkal kiegészített zeneesteken mutatták be a klasszikus és kortárszene ismertebb darabjait. A vendégművészek, különösen az énekesek kísérői - az 1870-1880-as években - rendszerint még - a legjobb helyi muzsikusok közül kerültek ki. Előbb a húros hangszerek zenészei, elsősorban a hegedűsök, a gordonkaművészek, később már a zongoristák előadásait is hallgathatta a közönség, aztán az alkalmi zenekarokat, amelyek általában egy-egv dalárda vagy más egyleti műsorban való föllépésre „álltak” össze. Ezek voltak az első kamarazenekarok, amelyekből, hosszi'i évek múltán megalakították a zeneegyleteket , a vasi megyeszékhelyen 1901-ben a Szombathelyi Zenekedvelők Egyesületét, amely a Vasvármegyei Kultúregyesület 1919. évi újjáalakulása után az egylet zenekaraként működött. A koncertek száma évente változott. Három-négy alkalom - néha több máskor kevesebb - azonban szinte minden esztendőben adódott a zenehallgatásra. Igaz akadt 1-2 esztendő, amikor semmilyen önálló zenei esemény nem volt. A legvalószínűbb ok azoknak a személyeknek a hiánya, akik mindenkori mozgatórugói mindenféle öntevékeny munkának. A következőkben a korabeli sajtóban föllelhető híradások alapján - sajnálatos más dokumentum nem maradt ránk - kíséreljük meg Szombathely zenei kultúrájának egy szeletét, a szólóestekét, utólagos krónikaként összefoglalni. írásunk nem zenetörténeti, hanem művelődéstörténeti megközelítésre vállalkozik csak. AZ 1860-AS ÉVTIZED Az 1863-ban alakult Szombathelyi Dalárda meghatározó szerepet töltött be a megyeszékhely kulturális életének megteremtésében. Az évente visszatérően megrendezett estélyeik - szilveszter, húshagyó, majális, stb. - a hétköznapok várt ünnepei lettek. A város zenei kultúráját - a már említett nagyhírű zeneművészek mellett - elsősorban a Dalárda előadásai alapozták meg. Ének-zene iskolát működtettek - hosszabb-rövidebb ideig -, amelynek növendékei rendszeres „próbatétei” (vizsga-hangversenyei) is eseményszámba mentek.4 Az öntevékeny - általában egyleti - előadók által szervezett hangversenyek mellett Szombathelyen is fellépett példáid az Európa-szerte nagyra becsült, országjáró hegedűművész Reményi Ede, aki az 1860-as évtizedben négy alkalommal volt a város vendége. Első ízben 1861-ben muzsikált a szombathelyi közönségnek. Ekkor - elsőként - tüntették ki a város díszpolgára címmel.5 Másodszor 1863- ban koncertezett Szombathelyen, 1869-ben pedig két estén is élvezhette a város közönsége a virtuóz muzsikus műsorát. Március 15-én a Szarvas vendéglőben lépett dobogóra. A nyolc számból álló műsorban a helyi Mezei Henriett énekelt egy dalt, illetve a Dalárda két számot adott elő. Reményi játszott Chopint, 59
