Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2012/2 (Szombathely, 2012)

ADATTÁR - Rudolf Kropf: „Szolgasorban” – Cselédek a szalónaki uradalomban a 18. század közepétől a 19. század közepéig

RUDOLF KROPF

„SZOLGASORBAN”- CSELÉDEK A SZALÓNAKI URADALOMBAN A 18. SZÁZAD KÖZEPÉTŐL A 19. SZÁZAD KÖZEPÉIG Az egykori rolionc-szalónaki óriásuradaloni a 15. század második felében a Baumkircher család kezében jött létre, és a Batthyány I. Ferenc (1496-1566) részére 1539 és 1544 között végbement tényleges birtokátadáskor 43 települést - közöttük Szalónak (ma: Stadtschlaining, Ausztria) városát és Rohonc (ma: Rechnitz, Ausztria) mezővárost - foglalt magában.

E hatalmas birtokkomplexum, amely a magyar országhatártól a Lapincs mentén Kőszeg környékéig, és Szalónaktól a Vashegyig teijedt, kétközpontú uradalomként - a németszentgróti (ma: Geresdorf bei Güssing, Ausztria) madalom kivételével, amelyet a Batthyány család a németújvári (ma: Güssing, Ausztria) uradalomhoz csatolt - a 17. század második feléig változatlanul maradt fenn.1

Batthyány I. Ádám (1610-1659) fiai, Kristóf (1637-1687) és Pál (1639- 1674) alatt, 1662-ben megtörtént a hatalmas Batthyány-birtokok első felosztása, amely a rohonc-szalónaki mellett a németújvári, a borostyánkői (ma: Bernstein, Ausztria), a dobrai (ma: Neuhaus am Klausenbach, Ausztria) és körmendi uradalmat érintette. Kristóf - az idősebb vagy hercegi ág alapítója - és Pál - az ifjabb vagy grófi ág ősapja - utódai alatt újabb birtokfelosztások következtek. Batthyány Pál fiai, 1. Zsigmond (1673-1728) és III. Ferenc (1665- 1720) az ifjabb ág birtokait egymás között megosztani kényszerültek. Miután nem tudtak megegyezni, több évig húzódó osztályper kezdődött, amely végül 1717-ben az örökösök közötti megállapodással zárult.

A fiatalabb ág alágakra - a Zsigmond- vagy szalónaki, a scharfensteini- és a pinkafői alágra - való további szakadása 1732-ben, II. Zsigmond (1712-1777), III. Ádám (1703-1782) és I. Imre (1707-1774) idején ment végbe. Batthyány II. Zsigmond halála után, fiai, I. Miksa (1739-1805) és II. Fülöp Antal (1745-1795) ismét felosztották a birtokot,2 amely osztályos egvesség következtében az egykori hatalmas birtokkomplexum a 18. század végére már alaposan szétfoigácsolódott.

A 18. század közepén Batthyány II. Zsigmond szalónaki uradalma a következő falvakat és mezővárosokat foglalta magában: Kicléd (ma: Kitzladen, Ausztria), Alhó (ma: Markt Allhau, Ausztria), Farkasfalva (ma: Wolfau, Ausztria), Komját (ma: Kemeten, Ausztria), Drumoly (ma: Drumling, Ausztria), Szalónak, Szalónakhuta (ma: Glashütten bei Schlaining, Ausztria), Barátmajor (ma: Mönchmeierhof, Ausztria), Cséke (ma: Eisenbeg an der Pinka, Ausztria), továbbá felerészben Oszalónak (ma: Altschlaining, Ausztria), Kethely (ma: Neu- markt im Tauchental, Ausztria), Polányfalva (ma: Podler, Ausztria), Mérem (ma: Miedlingsdorf, Ausztria), Nagyszentmihálv (ma: Großpetersdorf, Ausztria), Kis25