Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2012/1 (Szombathely, 2012)

ADATTÁR - Kelbert Krisztina: Identitás és divat. – A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége nőképe és a magyaros viselet kapcsolata, különös tekintettel a szervezet szombathelyi csoportjának működésére

nők tollából, amelyek a tudomány, a gazdaság és a közszolgálat területén való női foglalkoztatást vették védelmükbe.34 Ugyanakkor fordulat állt be a nők kenyérkereső tevékenységének véleményezése területén is, mert míg korábban a MANSZ a nők hivatását kizárólag a ház őrzője és az anyaszerepben határozta meg, addig az 1930-as évek elejétől a Magyar Asszonyban egyre több cilík látott napvilágot a kenyérkereső nőkről.3S Mindezekben azonban a hagyományos nőképi elemeknek nem a tagadása, hanem a modernizáció elkerülhetetlensége okán a konzervatív ideológia mentén történő bővülése, gazdagodása érhető tetten. Ahogy Tommy Cecile fogalmaz: ,/l szent Kenyér jegyében küzdelem indult meg, melyet egymás ellen is, egymásért is folytat a férfi és az asszony. Ez a küzdelem idézi elő a ma asszonyának nagy problémáit, melyek között legnemesebb, de legnehezebben megoldható feladatnak azt a törekvést látom, hogy mindennek dacára a nő ezt a küzdelmet a maga asszonyi mivoltának épségben tartásával tudja megvívni s a harcba is belevigye örök áthidaló, szelídebb lelkiségét, mellyel az emberiség szenvedéseit évezredeken át enyhíteni tudta.”™

A „Szózat a magyar asszonyokhoz” című MANSZ brosúra hosszasan bemutatta a történelem magyar asszonyát.37 Ebben az idealisztikus, megannyi általános erénnyel bíró, közösséget, magyarságot megváltó, messianisztikus nőalak került harcosan szembe a századforduló emancipált, „túlzottan individualisztikus”, „démonikus”, erkölcstelennek titulált nőalakjával. A kiáltvány útmutatásul eszközrendszert is mellékelt az új szerepek elsajátítása érdekében, amelyek segítségével a magyar asszony megvalósíthatta „szent hivatását”.

Annak érdekében, hogy ez az új, közösségmentő, a nemzet megújításában kiemelt szereppel bíró nőkép ne csak a MANSZ általános kiadványaiban kapjon hangot, s ne csupán a központi szervezet egy szűk magjában teijedjen el, a szervezet felett patronáló konzervatív politikusok - Hohenlohe Károly Egon herceg - és a szövetség vezetői gárdája - Tommy Cecile, Ágoston Gézáné, dr. Raffay Sándomé, Szegedy-Maszák Aladárné - rendszeres vidékjáró és agitáló utakat rendeztek az 1920-as évek elején, s részletes programbeszédeket tartottak a nagyobb vidéki városokban. Szombathelyen alapító rendezvényüket 1920. január végén tartották.38 S hogy eszméik e nyugati városban is komoly visszhangra találtak, bizonyítja, hogy - az alapítást követő néhány éves sikertelenség után - az 1928-ban újjáalakult - s a korszak egészében, 1944-ig aktívan működő - MANSZ szombathelyi fiókszervezetének bemutatkozó estélyéről tudósító helyi sajtóorgánum, a Vasvármegye hasábjain az alábbi beszámoló jelenhetett meg. „Céljuk [a helyi MANSZ-é] visszahozni a nemes magyar ízlést „a régi magyar lelket, a magyar asszonyok, anyák és leányok magyar szívén és báján át és velük a régi. az egész szép Magyar-országot [...] Nemzeti és társadalmi életünk megmentésénél és felemelésénél Magyarország újjáépítésénél egyaránt szükség van úgy a férfi elengedhetetlen küzdelmére, mint az asszonyok kitartó munkájára.”™ Ugyanakkor nagyszerűen tetten érhető mind a központi, mind a szombathelyi szervezet esetében a konzervatív nőkép vizuális történelmi ikonhasználata a kulturális tevékenység területén, pontosabban az élőkép-előadások te57