Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2012/1 (Szombathely, 2012)

ADATTÁR - Kelbert Krisztina: Identitás és divat. – A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége nőképe és a magyaros viselet kapcsolata, különös tekintettel a szervezet szombathelyi csoportjának működésére

matikájában. Ugyanis a MANSZ - a Magyar Asszony című folyóirat beszámolói alapján - a korszakban gyakorta használatos élőkép műfajának témájául rendszerint valamely magyar hősnő, nagyasszony alakját - Dobó Katica, Szilágyi Erzsébet, Zrínyi Ilona -40 vagy azok egy összesített csoportját41 választja. Ahogy tette ezt Szombathelyen is az 1920-as évek végén a MANSZ helyi csoportja által rendezett Szent Erzsébet című élőkép esetében.48 (1. kép)

A tanulmány további részében az asszonyok kötelességszerű hivatásának egyetlen szegmensét, a magyaros szellemű textíliák viselésére, berendezési tárgyként való használatára, összetevőinek feltárására, készítésére és teijesz- tésére vonatkozó tevékenységét vizsgálom.

A MANSZ PROGRAMTERVE ÉS TEVÉKENYSÉGE A VISELET REFORMJÁNAK TERÉN

A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége viseleti reformprogramját a konzervatív nőkép két fontos összetevője motiválta: egyrészt az erkölcsös megjelenés, azaz a hadüzenet az 1920-as évek erkölcstelennek titulált európai divatjának; másrészt a trianoni sokk hatására felerősödő nemzeti szellem.

Számos neves konzervatív ideológus hangoztatta az 1920-as évek elején, hogy a háborút követő nyugati trend - amely szerintük „fátvolozatlan feltárul- kozásában” a szoknyák rövidülését, a meztelen karokat s hátat, a dekoltázs mélyülését eredményezte48 - rendkívül erkölcstelen. Úgy vélték, a keresztény nőnek már megjelenésében erkölcsösséget kell sugároznia, s ezért a ruhadivat azonnali reformjára van szükség. Az ideológusok ebben a munkában nagy szerepet szántak a MANSZ-nak. Prohászka Ottokár ekként vélekedett: „A MANSZ végre megtette azt a lépést, melyet mindnyájan vártunk tőle: frontot csinál a »komolytalan öltözködés és divat« ellen - mint ők írják - amit világosabban úgy kell kifejezni, hogy szembenáll a meztelenkedési s a levetkőzési divattal... Mi ápolni akarjuk a nemzeti kultúrát s terjeszteni kívánjuk az erkölcs s a szépség kultuszát: tévely s romlás ellen meg akarjuk óvni a természetes turáni lelket; no akkor hát ne dobbanjanak elénk épen a nemzet lányai a prostitúció stílusában s a dekadencia szolgálatában. ’,44 1 ugyanott Vért es Rezső iparművész, ipariskolai rendes tanár is felszólalt a kicsapongó öltözetek okán: ,„1 Divat megy a maga útján és mi szomorúan látjuk, mint szedi áldozatait a magyar asszonyok, leányok között. Hangversenyeken, bálokon, sőt családi estélyeken is olyan ruhában jelennek meg a nők, amelyek a férfiaknak a nőkkel szemben tanúsítandó tiszteletét szinte fölöslegessé teszik. ’,45 A Magyar Asszony folyóirata több esetben is igyekezett, fellépni az európai modem divatstílusok „ártalmaival” szemben.4,5 Természetesen a központi szerv erkölcsi instrukciói a vidéki asszonyokhoz is eljutottak. Ezt példázza a szombathelyi szervezet közgyűléseinek számos előadása, amelyeket rendszerint valamely ismert budapesti szövetségbeli tag - Gregersen Lujza, az Országos Protestáns Nőszövetség titkára, a MANSZ vezetőségi tagja; Hohenlohe Károly Egon herceg; dr. Csiky Jánosné, a MANSZ egyik vezéralakja - tartott, s amelyek az erkölcs és a divat összefüggéseit vizsgálták.47

58