Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2012/1 (Szombathely, 2012)
ADATTÁR - Kelbert Krisztina: Identitás és divat. – A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége nőképe és a magyaros viselet kapcsolata, különös tekintettel a szervezet szombathelyi csoportjának működésére
A MANSZ NŐIDEÁLJA A „magyar asszony” önmeghatározásában a két világháború közti korszakban mindvégig hangsúlyosan megjelenik a Tommy Cecile által már a Bujdosó könyvben megfogalmazott - korábbi előzményekkel is rendelkező, a korszak konzervatív női szerepelvárásainak megfelelő - „hősnőiség”, a női szubjektum aktivitása, a családi értékek továbbmentése és megjelenítése a politika világában,23 az „anyai keretnek” a „nemzeti keretben” való értelmezése.24 A korszakban felértékelődik a magyar történelem nagyasszonyainak, a magyar nemzettest védőinek hősies példája,2'5 hangsúlyozva a múlt és a jelen közti összefüggést, előtérbe állítva a történelmi tudatot és a nemzeti hagyományokat, mint a konzervatív diskurzus fontos alapelemeit.20 A korszak egészén keresztül ezt a fajta túldimenzionált, esszencialisztikus, heroikus és impulzív, múltbéli példákkal illusztrált szemléletet, „nő- és anyakultuszt” közvetítik a MANSZ által megjelentetett kiadványokban mind a közéleti konzervatív politikusok, mind saját női eszmehirdetőik, vezetőik, szóvivőik. Dr. Raffay Sándor evangélikus püspök a MANSZ 1920. évi almanachjá- ban ekként fogalmazott: „Ma a magyar nő lelkének viharálló szívósságán fordul meg nemzetünknek sorsa. Ma a nemzeti szellem, a társadalom békessége, a vallás és az erkölcsiség megmentésének szent munkája a magyar nőkre vár [...] Ma a magyar nőkre egy új honfoglalás szent hivatása vár.”*7 Klebelsberg Kunó gróf és Teleki Pál gróf, miniszterelnök ugyanitt hasonló szellemben definiálta a női hivatás- és feladatköröket.28 A MANSZ hivatalos értesítője, A Magyar Asszony rendszeresen tájékoztatott a konzervatív női szerepfelfogásokat megjelenítő hazai s külföldi, szép- irodalmi, pszichológiai munkák megjelenéséről, s rendszeriirt ízelítőt is adott belőlük. Például több számon keresztül közölte Takáts Sándor a történelem neves magyar asszonyairól szóló írásait, mígnem 1925-ben lelkesen fogadta „A magyar nagyasszonyok” című könyvének megjelenését.29 Ugyanakkor részleteket közölt a neves olasz - nőkérdésekkel és pszichológiával egyaránt foglalkozó - írónő, publicista, Gina Lombroso „A női lélek” című könyvéből.30 A folyóirat egyszersmind hírt adott azokról a szövetség által rendezett eseményekről, amelyek a történelem nagyasszonyainak hősies helytállására emlékeztek;31 továbbá tematikusán, időről időre igyekezett kiemelni, s tanulmányokban bemutatni a magyar asszonyok egy-egv jelentős figuráját;32 ezekkel a cikkekkel mintegy kultuszt font köréjük, s példát kívánt állítani a jelen asszonyai elé. Több neves konzervatív egyház- vagy államférfi is kifejtette az új nőideállal kapcsolatos nézeteit a folyóirat hasábjain. Ravasz László - a Dunamelléki Egyházkerület református püspöke - az új női típust felelősebb- nek, nemzetibbnek és lelkiségében elmélyültebbnek kívánja: ,„4 mai női lélekben legyen benne Emese álma, Gizella szorgalma, Szent Margit aszkézise. Szent Erzsébet szolgálata, Szilágyi Erzsébet hősiessége, Kanizsai Dorottya kegyelete, Lorántffy Zsuzsánna erkölcse, Bethlen Kata hite s mégis új, más, különb: mai legyen!”3* Az 1930-as évek elejétől - a korábban említett változások miatt - a folyóiratban egyre több cikk jelent meg magyar értelmiségi 56
