Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2011/2 (Szombathely, 2011)
ADATTÁR - Sélley Gábor–Tangl Balázs: A szombathelyi Ferenc József lovassági laktanya építésének története, 1879–1889
Az építkezés jó ütemű haladása közben több okból is szükségessé vált a tervek átdolgozása. Mivel bizonyos épületeket távolabb kelleti elhelyezni egymástól, a kivitelezők nem kerülhették el az építési terület megnagyobbítását, amely így elkerülhetetlenné tette újabb telkek kisajátítását, hosszabb kerítés építését valamint új kút ásását.50 A szennyvíz és mocsokvíz elszállítását — a laktanya ugyanis saját vízvezetékkel rendelkezett - csatornázással kívánták megoldani. A kérdés csak az volt, hogy a Gyöngyösbe, vagy a Perintbe vezessék-e el. Végül egészségügyi szempontok miatt az utóbbi mellett döntöttek.60 Az így keletkező 24.500 forint pluszköltség egy részét a város magára vállalta.61 Időközben felmerült az úgynevezett tőzegpor-rendszer alkalmazásának a lehetősége is, s egy külön bizottságot ki is küldtek az Osztrák Császárságba és Németországba a rendszer tanulmányozására. Ezt végül 1889. március 14-ei ülésén a vegyesbizottság elvetette. Bár a vármegye előnyei miatt támogatta a bevezetését, azt a katonaság nem fogadta el, ugyanis jóval drágább megoldást jelentett a csatornázással szemben.68 Az ügy mégis nem várt, de annál jelentősebb következményekkel járt. Az említett ülésen lezajlott vitának közvetlen kihatása lett arra, hogy Szombathelyen nem az eredetileg tervezett Kőszegen állomásozó 5., hanem a Bécsben lévő 11. huszárezredet helyezték el. Az ellenzéki Dunántúl ugyanis márciusban lehozott egy cikket, miszerint Rohonczy ezredes oly kijelentést tett a tárgyaláson, hogy „ő a magyar törvényt és alkot- mányt semminek sem tartja, egy ura van, ez a közös hadügyminiszter. ”f>3 A cikket csakhamar átvette a Budapesti Hírlap is, s parlamenti interpelláció lett belőle. Bár a minisztériumi vizsgálat kiderítette, hogy a vád teljesen alaptalan,04 véderő-vita hevében ez mégis olyan felzúdulást keltett Szombathelyen, hogy a minisztérium úgy döntött, az 5. huszárezredet Bécsbe vezénylik, az ottani 11-eset pedig Szombathelyre.65 A kaszárnya építésével párhuzamosan folyt a 43 kát. h. (40 a laktanyáé, 3 a csapatkórházé) építési terület kisajátítási eljárása is, amely 1889 elejére sikeresen lezárult.,i0 Sokkal több gonddal járt a laktanyához szükséges gyakorlótér megszerzése, amely óriási területet jelentett, így rengeteg magánjogi sérelemmel kellett számolni. Három lehetőség jött szóba. Az első változat szerint a Szom- bathely-Söpte úttól északra, Szentniárton, Káinon, Ilerény (ma mindhárom Szombathely része), Söpte és Németgencs (ma: Gencsapáti) határában került volna elhelyezésre. A második tervezet legnagyobb részt Söpte, a harmadik pedig Németgencs határában jelölte ki a helyszínt.67 Az első variáció ellen azonban az érintett községek mellett Szombathely is panasszal élt, mondván, hogy a gyakorlótéren a kiállások olyan közel esnek az úthoz, hogy zavarják a közlekedést.68 A másik két változat közül végül az előbbi mellett döntött a vármegye, elsősorban azért, mivel az kevesebb magánjogi sérelemmel járt. így a kisajátítási eljárást Söpte határában rendelte el a törvényhatóság.69 A honvédelmi miniszter azonban az első változatot preferálta, s rendeletével ezt állította vissza, amelyet az alispán tiltakozása ellenére a vármegye kénytelen volt elfogadni.70 Végül a megtartott becslés során tíz ingatlanokat három osztályba sorolták be. Az első osztályú földekért 40, a másodosztályúakért 33 és %, a harmadosztályúakért 25 krajcárt 39
