Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2011/2 (Szombathely, 2011)
ADATTÁR - Sélley Gábor–Tangl Balázs: A szombathelyi Ferenc József lovassági laktanya építésének története, 1879–1889
SÉIXEY GÁBOR - TAilMil BALÁZS A SZOMBATHELYI FERENC JÓZSEF LOVASSÁGI LAKTANYA ÉPÍTÉSÉNEK TÖRTÉNETE, 1879-1889 „Szombathely csak most. midőn a falai közt katonaságot lát. emelkedett a nemesebb városok sorába.”1 - írta a Torma című lap 1889 októberében, a szombat- helyi lovassági laktanya avatásának alkalmából megjelent cikkében. Több mint 10 éves munka eredményeként épült fel akkor az ország egyik legnagyobb kaszárnyája, amely büszkeségére vált az egész városnak. Jelen cikkünkkel, mintegy hiánypótlásként,a szeretnénk feleleveníteni a hatalmas komplexum megvalósulásának történetét, amelynek megismerése a helytörténeti szempontok mellett azért sem lehet felesleges, mivel a laktanya mindmáig meghatározó szerepet tölt be a város közéletében, még ha elhanyagoltsága és kihasználatlansága miatt manapság sokkal inkább negatív előjellel is tűnik fel. Az 1867. évi kiegyezést követő katonai reformok ellenére az Osztrák-Magyar Monarchia fegyveres erőinek elhelyezése továbbra is számos probléma forrását jelentette nemcsak Magyarországon, de a Lajtántúlon is. A katonák nagy részét még ekkoriban is egyrészt a lakossághoz, másrészt pedig régi, eredetileg más funkciót betöltő, zsúfolt és egészségtelen kaszárnyákba szállásolták be.3 Nem volt ez másképp Vas vármegyében sem, ahol a k. (u.) k. hadsereg hagyományosan kőszegi elhelyezéssel állomásoztatott egy lovasezredet.* A városban azonban mindössze csak az ezredtörzseket, valamint a magántulajdonban lévő, úgynevezett gőzmalomlaktanyában háromszázadnyi legénységet tudtak elhelyezni, illetve 1884-től további egy századot Szájbély Gyula átalakított rohonci (ma: Reichnitz, Ausztria) kastélyában. A többit azonban magánosoknál kvártélyozták be, illetve az ezred egy százada általában vármegyén kívül állomásozott.8 Magyarországon a beszállásolás kérdését egységesen, a modern katonaiegészségügyi szempontokat figyelembe véve az 1879. évi XXXVI. és XXXVII. törvénycikkek, valamint a hozzájuk kapcsolódó rendeletek és útmutatók rendezték.'’ Mivel az állam nem rendelkezett elegendő pénzügyi forrással, ezért olyan előnyös feltételeket teremtett, amely arra ösztönözte a vármegyéket és városokat, hogy maguk építsenek kaszárnyákat. A törvény ugyanis garanciát vállalt arra, hogy újépítésű laktanyák esetében 25, az átalakítottak esetében pedig 15 évre bérbe veszi azokat a katonaság.7 Ilyen kedvező feltételek mellett, valamint a katonaság elszállásolásának immár tarthatatlan helyzetét felismerve Vas vármegyében már 1879-ben, közvetlenül a törvény szentesítését követően megkezdődtek az előkészületek a
