Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2011/1 (Szombathely, 2011)
ADATTÁR - Bartos Róbert: Rontás és gyógyítás, boszorkányság a felsőlendvai szlovéneknél a 18. századvégén, egy tanúkihallgatás alapján
BARTOS RÓBERT RONTÁS ÉS GYÓGYÍTÁS, BOSZORKÁNYSÁG A FELSŐLENDVAI SZLOVÉNEKNÉL A 18. SZÁZAD VÉGÉN, EGY TANÚKIHALLGATÁS ALAPJÁN A boszorkány a népi hiedelem szerint olyan személy, aki természetfeletti, démoni, sátáni képességekkel rendelkezik, és xosszat, betegséget, pusztulást hoz. Néhol még az alakváltás képességével is felruházták. A nők mellett, a hasonló, feltételezett tulajdonságokkal rendelkező férfiakat boszorkánymes- temek nevezték. A kereszténység korai időszakában, a pogány hit követői az egyház ellenségeinek, vetélytársainak számítottak. Ezért a régi vallás isteneit az új vallás ördögeinek nyilvánították. Azokat pedig, akik nem téliek át az új hitre, a Sátán híveinek tekintették. A kereszténységet el nem fogadó emberek ellen valóságos hadjárat indult. A pogány vallások varázslóit, javasembereit, jövendőmondóit azzal vádolták, hogy terméketlenné teszik az asszonyokat és az állatokat, és rontást küldenek a termésre. Későbbiekben a boszorkány jelzőt gyakran pozitív értelemben is használták és gyógyító képességekkel ruházták fel őket. Számos olyan esetről tudunk, mikor a betegeskedők saját vagy hozzátailozój uk esetleg állataik érdekében felkeresték a boszorkánynak titulált embereket, a gyógyulásuk reményében. A boszorkánysággal vádolt emberek, két csoportba oszthatók. A kisebb csoportba tartoztak azok, akik valóban foglalkoztak mágiával, ráolvasással, megkötéssel, átkozással, gyógyítással stb.1 De azoknak a létszáma többre tehető, akik rosszindulatú embertársaik vádjai miatt gyarapították az üldözöttek táborát. Nem kellett sokat tenni, elég volt, ha egy rokontól kölcsönért valamit, amit ő megtagadott, és ha netalántán úgy hozta sors, hogy a rokont rövid időn belül kár érte, azt a kölcsönkérő átkának tudta be. Még az iskolát végzett, tanult, felvilágosult emberek is hittek a boszorkányok létezésében. Az emberi féltékenység, irigység határtalan és az okok keresésének tárháza kimeríthetetlen, így egészen hajmeresztő indokokat találtak ki és bizonygatták velük haragosuk boszorká- nyi mivoltát. Ilyenek például a szokatlan testi jegyek, egy nagy anyajegy, amit a sátán pecsétjének tartottak, de elég volt az is, ha a szerencsétlen embert nem áldotta meg erős testszőrzettel a sors és a hónaljába már „nem jutott”. A boszorkányság bizonyítására több módot is találtak. Ezek nem nevezhetők fájdalommentes próbatételeknek. Sőt, az esetek többségében a bizonyosságot, hogy valóban nem boszorkány, épp a vádlott nem érhette meg. Azt tartották, hogy a boszorkány nem merül el a vízben, vagy a már fent említett „ördög pecsétje” érzéketlen, így abba, ha egy nagy tűt szúrnak, azt nem érzi. 53
