Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2010/2 (Szombathely, 2010)
ADATTÁR - Kelemen Attila György: Adatok a Szombathelyi Pohl E. és Fiai Gépgyár történetéhez, 1856–1931
KELEMEN ATTILA GYÖRGY A SZOMBATHELYI POHL E. ÉS FIAI GÉPGYÁR TÖRTÉNETE, 1856-1931 A 18. század második és a 19. század első felében Vas vármegye ipara lényegesebb gyarapodást nem mutatott, sőt némi gyengülés jeleivel találkozhatunk. Az osztrák iparcikkek importja kezdett kifejlődni, amely a határmegye iparosainak veszélyes versenytársául lépett fel. A céhek meggyengültek, a mesterek száma fogyott. A szombathelyi, a kőszegi és a körmendi iparosok, akik korábban a szomszéd vármegyékben tartott vásárokat is felkeresték, többnyire már csak a helyi szükséglet szűk körében fejtettek ki tevékenységet. Még az 1850-es években sem mutatott az ipar lényegesebb növekedést, bár ekkor már a gyáripar kialakulásának is mutatkoztak némi nyomai.1 Ekkor már a posztószövés a vármegye több pontján - különösen Kőszegen és Pinkafőn (ma: Pinkafeld, Ausztria) - jól jövedelmező iparággá vált, és gyárszerú- leg üzemelt. A gyárak mellett az ipartelepek is nagy jelentőségre tettek szert. Az ipar 1865. évi fellendülése azzal a tényezővel magyarázható, hogy Szombathely a vasúthálózat egyik főbb állomása lett. A Déli Vasút Sopron—Kanizsa vonalának megnyíltával a vármegyeszékhely nemcsak részese lett az ország közlekedési vérkeringésének, hanem a teherszállítás fontos regionális központja lett. Szombathely ebben a tekintetben nem csupán Vas vármegye, de a Dunántúl egyik legjelentékenyebb városává lépett elő. Ezt a település demográfiai növekedése is alátámasztja, amely szerint az 1869 és 1910 közötti 309,3%-os népességrobbanást egy korabeli nyugat-magyarországi város sem múlta felül.' A vasúthálózat bővülése - Kiscell (ma: Celldömölk), Pinkafő, Kőszeg, Graz - mindinkább ösztönözte az iparosodást, kétféle szempontból is: egyrészt a vármegye nyersanyagaiban és vízerőben gazdag pontjain telepedtek meg a gyáripari kezdeményezések; másrészt az előállított termékeknek egy kiszélesített piacot hoztak létre nemcsak a vármegye-, hanem az országhatáron túl is. Vánnegyeszerte egymás után kezdték meg a működésüket a gyárak: pokróc- és gyapjú áru gyár Pinkafőn 1878-ban, Sárváron a cukorgyár 1895-ben, Szentgott- liárdon a dohánygyár 1895-ben, valamint Magyarországon első ízben az óragyár 1896-ban. A 19. század végén élte második virágkorát a Kőszegi Sörfőzde.'1 Ami Szombathelyt illeti, többségben kisüzemek jöttek létre. A gyáripari szintet csak néhány érte el. A dualizmus kori Vas vármegye bányászati kincsekben, nyersanyagokban szegény volt. így lényegében a természeti adottságok hiánya miatt, elsősorban a mezőgazdaságxa alapuló élelmiszer- és a feldolgozóipar alakult ki. A vármegye gazdasági szerkezetét a mezőgazdaság és a vele foglalkozó népesség túlsúlya jellemezte. A mezőgazdasági termelés 28
