Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2009/3 (Szombathely, 2009)

Gróf László: 200 éve hunyt el Kenedics József (1756–1809) geometra, az első nyomtatott Vas vármegyei közigazgatási és a szombathelyi egyházmegyei térkép alkotója

A térkép címpajzsát (cartouche, kartus) a vármegye címere - egy várbástyán jobbra lépő, csőiében patkót tartó strucc - díszíti, felette egy kilencágú koronával. A térkép jobb alsó negyedének üres mezejét a terület ókoii történelmére utaló római diadalív tölti ki. Viszont, hogy ez valóban az egykori Savaira kapuját ábrázolja-e, még mindig vita tárgyát képezi. Ám nagy a valószínűsége annak, hogy Kenedics, netán a metsző, egy már meglévő római diadalív-metszetgyűjtemény- ből másolta. Hogy ezt a vármegye alakja adta üres mezőt vajon miért nem Szombathely, a megyeszékhely látképével töltötte ki Kenedics, mint azt 23 esztendővel később a szombathelyi egyházmegye, a „Diaecesis Sabariensis” térképén tette, vagy ahol netán Szombathely város térképét is elhelyezhette volna, mint azt Richard Davis of Lewknor (1750-1814) „A New Map of the County of Oxford...” (1797) esetében Oxforddal tette, ma már csak hipotézis tárgyát képezheti. Nagy a valószínűsége annak, hogy’ a pénz- és időhiány is közrejátszott ezen egyszerűbb megoldásban, amelyet az alábbiakban még egyéb példák is alátámasztani vélnek

A térkép léptékét bécsi ölben11 és német mérföldben12 is megadja; az átlós osztású arányléc a térkép alján a címpajzstól balra helyezkedik el. Kezdő meridiánját Ferrótól számítja és a 39° 52’ és 41° 24’ közötti fokbeosztást a térkép keretvonalán jelzi. Feltűnő, hogy a térkép lemezén a metsző a felső koordináta beosztást elhibázta és 41° helyett ismét 40°-ot vésett, ám ezt nem javíttatták ki, feltehetően azért, mert az ismét időt és többletköltséget is igényelt volna. Hibát viszont Richard Davis Oxford grófságot ábrázoló térképén is találunk, nem is egyet! Thame és Watlington rajzáról hiányzik mindkét kisváros központjában lévő középkori városháza, pedig mindkettőt jól ismerte a térképet készítő kartográfus, hiszen azok közelében lakott és ott számtalan esetben meg is fordult. A hiányosságot ez esetben még csak a metsző rovására sem lehet írni, hiszen az John Gary (1755-1835), a kor lehíresebb angliai metszőjének munkája volt . Mi több, a Royal Society jegyzőkönyvének bejegyzése szerint „a megye nemességének több tagja is aláírásával igazolja, hogy megvizsgálván a bemutatott térképet, az egy pontos felmérés”.rA

Sajnálatos, hogy Kenedics a térképhez nem csatolt jelmagyarázatot, pedig a részletes és finoman kidolgozott mű ezt szükségessé tette volna.

Az északi tájolást a térkép felső részén elhelyezett négyágú égtáj rózsa jelzi.

A térképen szerepel a vármegye hat járása (processus): „Ginsiensis” (kőszegi), „Nemetujvariensis” (németújvári), „Totsagiensis” (tótsági), „Koermendien- sis” (körmendi), „Sabariensis” (szombathelyi) és „Kemenesallensis” (kemenes- aljai), amelyeket pontozott vonal választ el egymástól és jelöli a vármegyével határos többi vármegyét (comitatus): „Soproniensis” (Sopron), „Iaurin” (Győr), „Vesprimiensis” (Veszprém), „Szaladiensis” (Zala), valamint nyugaton „Confi- nia Ducatus Styriae” (Stájer) és „Infer: Austria” (Alsó-Ausztria) országrészeket.

A térkép vízrajza igen gazdag. A folyókat - a Rábát kivéve, „Fluv. Arabo” - magyarul és helyes írásmódban tünteti fel, bár előttük latinul adja meg, hogy folyók: „Flv. Gyöngyös”, „Fluv. Marczal”, „Flv. Pinka”, „Flttvius Mrtra”, „Flu: Szála”, „Fluv. Lendva”, „Fhrv. Répcze”, „Fluv. Lapincs” - avagy patakok: „Riv. Ker- ka”, „Riv. Kőris”, „Rivrrl. Kutznitza”. A Perint patakot „Perent Vize”-nek nevezi.

7