Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2009/3 (Szombathely, 2009)
ADATTÁR - Pál Ferenc: A katolikus reneszánsz előhangja: katolikus egyesületek, társaságok Vas vármegyében, 1867–1914
KARITATÍV, SZOCIÁLIS EGYESÜLETEK VAS VÁRMEGYÉBEN Az alábbiakban nem a katolikus egyház Vas vármegyei szociális tevékenységét kívánom bemutatni, hanem azoknak a civil, világiak által működtetett egyesületeknek, társulatoknak munkáját, amelyekre nézve az egyház - jelen esetben a püspök - csak másodlagos befolyással bírt. Az ilyen egyesületekben is képviseltette magát a klérus. Általában rendelkeztek a világi mellett egy egyházi elnökkel is. A püspök akaratának így érvényt lehetett szerezni, de a tagság esetlegesen leszavazhatta az egyháziak javaslatait, ami viszont ritkán fordult elő. Ilyen értelemben használom tehát a másodlagos befolyás kifejezést. Ismerünk olyan egyesületet is, aminek tagjai között nem szerepelt világi személy, azonban mégsem az egyházi hierarchia szerint működött, elvileg olyan formát öltött, mint egy világi szervezet. Ilyen figyelemre méltó társaság volt a Szombathelyi Paulai Szent Vince Egyesület, amelynek alapszabálya megtalálható a püspöki levéltárban. A dokumentumot 1891-ben adták közre, s bár nem mondta ki, hogy tagjai közé csak papokat vesznek fel, világi személy ténykedéséről nem tudok az egyesületen belül. Saját céljaikat így foglalták össze: „Célja és feladata az egyesületnek a szegény és elhagyott családok vagy egyesek anyagi segélyezése és vigasztalása”30 Valójában ez a segélyezés pusztán anyagilag, illetve adomány útján történt meg az egyesület részéről, lelki segélyezést a papság, mint saját hivatását, s nem mint egyesületi kötelességét teljesítette. A segélyezés anyagi oldalát tagdíjakból, valamint adakozásból fedezték. Az adományok jelentős részét, a székesegyházban elhelyezett Szent Antal-persely „bevétele”, valamint a mindenkori szombathelyi püspök pénzbeli hozzájárulása jelentette. A Szent Antal-persely előtti Szent Antal-szobrot az egylet állította, s ennek bevételéből általában évente 10-12 családot tudtak segélyezni.81 Az egyesület heti rendszerességgel ülésezett, ezeken döntöttek a támogatandó személyekről, illetve ekkor számolt el az elnökség a felhasznált pénzről is.82 A Szombathelyi Újság az egyesület életéről folyamatosan tudósított. Innen tudjuk, hogy 1896-ban tagok 28 szegény beteget látogattak meg. Számukra tüzelőt, élelmiszereket adtak.88 Szeretném kihangsúlyozni, hogy a Szent Vince Egyesület - más egyházi karitatív szerveződésekhez hasonlóan - nem pénzt osztott a rászorulóknak, hisz lehet, hogy azt örömükben nem a célnak megfelelően használták volna fel, hanem adományt vittek nekik. Általában személyesen vizsgálták meg, hogy az adott családnak mire van szüksége, s aszerint részesítették őket ellátásban. A segélyezettek száma 1899-re 30 családra növekedett, közülük 20 család kapott télire tűzifát. Ekkor tagságuk 30 főre rúgott. A korszakban egészen haláláig a szociális érzékenységéről híres Stegmüller Károly84 elnökölt. Tagságuk a századfordulón 20-30 fő között mozgott.85 1905-ben az egylet 23 családot, 71 gyermeket, öt nyomorékot és két tanulót támogatott.80 Figyelemre méltó, hogy az egyesület viszonylag kis létszám mellett képes volt viszonylag sok embert segíteni. 57
