Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2009/2 (Szombathely, 2009)

ADATTÁR - Gál József: A Dunántúli Dalos Szövetség dalostalálkozói, 1894–1910

be. A találkozó nag},’ esemény volt a város életében, így érthető, hogy számos helyi és vidéki vendég is megjelent az esten.

Július 1-jén, 11 órakor a vármegyeháza dísztermében tartották meg a közgyűlést. Laky Kristóf egyleti elnök megnyitója után Lipcsev Árpád így üdvözölte az egybegyűlteket: „Üdvözlöm a megjelenteket és kérem őket. kérem önöket, hogy hassanak a magyar dal ápolására, mert a dal a lelket nemesíti és a testvéri szeretetet egyesíti" }'' Gyöngyöse Tivadar ismertette a szombathelyi egylet történetét, majd az ünnepség protokoláris része következett, Lala’ Kristóf elnök szalagot kötött az egyletek zászlaira. Rőthv László, a találkozó titkára tájékoztatást adott arról, hogy 70 egyesületnek küldtek meghívót. Közülük 14 megjelent, 56 nem. Az 56 közül 30 nem is válaszolt e meghívásra.

Ezután rövid vita bontakozott ki a Dunántúli Szövetség és az Országos Dalosegylet közötti viszonyról. Jelesül - úgy értesültek a jelenlévők -, hogy az az éviién rendezett fiumei (ma: Rijeka, Horvátország) országos dalostalálkozón arról határoztak az országos egylet vezetői, hogy nyolctagú bizottságot alakítanak, akik bekérik a Dunántúli Szövetség alapszabályát s felülbírálják azt. Rácz Ottó (Sopron) azt javasolta, ha ilyen kérés érkezik, feleljék azt, hogy a dunántúliak alapszabályát a belügyminiszter jóváhagyta, így az „felülbírálni nem hivatottak, még kevésbé illetékesek",~° Angyal Armand (Győr) helyesléssel elfogadta a javaslatot. Arnhold Károly viszont diplomatikusabb hangot megütve azt javasolta, hogy betekintésre adják át a bizottságnak. Ezt a javaslatot a közgyűlés elfogadta, csakúgy, mint Gyöngyöse előterjesztését, miszerint a Dunántúli Szövetség törölje el a díjnyeréssel egybekötött versenyt, mert ez a mellőzött kórusok körében visszatetszést kelt. Adjanak viszont minden résztvevő kórusnak díszes oklevelet. Gyöngyöse ötlete is helyeslésre talált, ám a krónika szerint nem, vágj' nem mindig valósították meg, mert szinte minden találkozó alkalmával valóban konflikusok fonása lett a díjazás. Legalábbis, a hazai sajtó gyakran rrgy adott hírt az eseményről, mintha az egj'es kómsok teljesítményét rangsorolták volna.

Döntöttek a tagsági díjról, amelynek összegét évi 5 forintban határoztak meg egj'esületenként. Ezután megválasztották a verseny zsűrijét Koffer Károk’, Janos its József, Kreutterer Antal, Altdörfer Viktor és Amhold Károlj' személj'ében. Végül arról határoztak, hogy a következő találkozót Győrben rendezik meg 1895-ben. (A 2-3 évenkénti találkozó a gj'őri után kezdődött meg.)

A közgj'űlés befejezése után a Sabaria Szálló nagytermében 400 terítékes ebéd várta a résztvevőket. A gazdag menü: bamaleves, libamájas lepény', hidegfelvágott aszpikkal, marhasült szegélyezve, liba salátával, cseresznyés rétes vajas tésztából, gyümölcs, kávé. Az ebéd alatt pohárköszöntők sokasága hangzott el az ünnepi szokásoknak megfelelően.

A dalverseny az Auer-féle kerthelységben zajlott, ahol erre a célra egy „újonnan alkalmazott díszes dalcsarnokot"'1 alakítottak ki, ahonnan mind a 2000 résztvevő jól hallhatta az énekeseket. A műsor a következőképpen alakult:

1. Üdvözlő dal Rossitól a Szombathelyi Dalárda előadásában.

2. Erkel Himnuszát a közös kar szólaltatta meg. Előadók a győri, kismartoni (ma: Eisenstadt, Ausztria), komáromi, lajtaszentmiklósi, muraszombati, péesi, pinkafői (ma: Pinkafeld, Ausztria), sárvári, szentgotthárdi, soproni,

65