Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2009/2 (Szombathely, 2009)
ADATTÁR - Gál József: A Dunántúli Dalos Szövetség dalostalálkozói, 1894–1910
vörösvári (ma: Rotemturm an der Pinka, Ausztria), valamint a szombathelyi egyesületek a Katolikus Legényegylet, a Humanistás Iparosképző Egylet és a Szombathelyi Dalárda Hoffer Károly vezényletével. 3. Them Károly: Dalünnepen. Vezényelt Hoffer Károly. Valamennyi dalos énekelte. A közös éneklést a versenydalok bemutatása követte. Ezek a következők voltak: 4. Huber Károly: Magyar dalosok indulója. - Sárvári Dalegylet, vezényelt Barabás György'. 5. Kirchner Elek: Elváltam a leánytól. - Győri Ének- és Zeneegylet, vezényelt Köpi Ferenc. 6. Gaál Ferenc: A szerelem - Soproni Férfidalkör, vezényelt Király Béla. 7. Huner Károly: Honfidal - Pécsi Polgári Daloskor, a karmester neve nincs feltüntetve. 8. Gaál Ferenc: Honíidal - Komáromi Dalegylet, vezényelt Molecz Tivadar. A többi fölsorolt dalárda nem versenyzett, azaz csak képviseletileg vett részt a találkozón. Ez a gyakorlat a későbbi találkozók alkalmával is ismétlődött. A műsor befejezéseként ismét két számot énekelt közösen a kórus: Ecker Károly Hajósdal című kórusművét, valamint Egressy Béni - Vörösmarty Mihály Szózatát. Furcsállható, hogy néhány órával a koncert után már „elfelejtették” közgyűlési határozatukat, miszerint csak emléklapot adnak a résztvevő kórusoknak, és nem rangsorolják őket. Ennek ellentmondva, a zsűri a győrieknek ítélte az első díjat. A sorrend megállapítása a Szövetség versenyein csaknem minden alkalommal vita, elégedetlenség, sértődöttség tárgya volt. (Különösen jelentkezett az általunk bemutatott utolsó találkozón, az 1910. évi keszthelvin. Ugyanez jellemezte az országos dalosversenyeket is.) A programot követően a soproni 76. császári és királyi gyalogezred és Vajda József cigányzenekara húzta a talpalávalót a verseny színhelyén.'' A Szombathelyen vendégeskedő dalosok elégedettségéről a Vasmegyei Lapok két újságot idézett: a Győri Közlönyt, amely a meseszerír vendégszeretetet emelte ki; a Sopronmegyéből pedig azt, hogy 300 dalost fogadtak be a szombathelyi családok, továbbá minden házon lobogott a tricolor, s a „lobogók dísze azt mutatta, hogy Szombathely nemcsak külsőleg, hanem belsőleg is ünnepet ült."‘M A Dunántúli Dalosszövetség későbbi találkozói - ezt igazolta az első szombathelyi program is — jó alkalmat kínáltak arra, hogy másfél évtizedig a tradicionális programjaik - húshagyó, majális, óévbúcsúztató, később a nemzeti ünnepek - mellett másfajta célokat is maguk elé tűzzenek, jelesül időnként lépjenek ki megszokott közösségükből s más közönség, főleg pedig szakértők előtt méressék trreg magukat. 1895 - GYŐR A szombathelyi találkozót - a programot illetően - felül múlta a győri, amelyet a következő esztendőben, 1895. június 29-30-án rendeztek meg. Az összejövetel elnöki tisztére dr. Laszberg Rrrdolf gróf Győr vármegyei főispánt 66
