Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2009/1 (Szombathely, 2009)

ADATTÁR - Illés Péter: Vas megye népességének táji tagolódása a hagyományos házasságkötési kapcsolatban. – Különös tekintettel a Vasi-Hegyhátra, a 19–20. században

1989. 2. sz. 173-184. p.; Továbbá két Vas megyei határ menti falu, a szlovének lakta Felső- szölnök és a horvátok lakta Narda házasságkötési kapcsolatainak vizsgálatáról lásd M. Kazár Mária: Holtomiglan-holtáiglan. = VSZ, 1989. 2. sz. 165-172. p., Horváth Sándor: Házassági kapcsolatok a horvátok lakta Nardán. = VSZ, 1989. 2. sz. 185-203. p.

7 A kifejezést Barabás Jenő alkalmazta, a kérdésről bővebben lásd Barabás .Jenő: A délnyugat-dunántúli mikrorégiók kutatásáról. In: Kapcsolatrendszerek a Del nyugat -1 )u liánt álon Néprajzi tanulmányok. Szerk. Barabás Jenő. Bp., 1989. 5-8. p.

8 Hofer, 1980. 107. p.

Az „Alpokalja-Pracnoricum Kistájak-Microregiones” alaptérkép az 1976. január 1-jével elindult „Az Alpokalja Tennészeti Képe Kutatási Program” keretében készült. A Nyugat-Dunántiil tájainak megismerését támogatandóan adta közre a Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága a Sa- varia Múzeum Tennészettudománvi Osztályának „Piaenorica Folio Historico-Naturalia” című periodikáját, amelynek 1987-ben megjelent számában közölték először az alaptérképet. Piaenorica Folio Historico-naturalia. 2. Szerk. Horváth Ernő. Szombathely, 1987. hátsó borító belső.

1() Grófik Imre: Vas megye - történelem, táj és ember. In: Vas megye népművészete. Szerk. Gráfik Imre. Szombathely, 1996. 18-19. p. (Népművészeti örökségünk)

11 Kása IAszló - Filep Antal: A magyar nép táji-történeti tagolódása. Bp., 1983. (továbbiakban: Kosa - Filep, 1983.) 45. p.

18 Kosa - Filep, 1983. 50. p.

18 Paládi-Kovács Attila: A magyar nép tagolódása. (Kosa László - Filep Antal: A magyar nép táji-történeti tagolódása.) Recenzió. In: Uő.: Tájak, népek, népcsoportok. Válogatott tanulmányok. Bp., 2003. 64. p.

14 Kása László: Paraszti polgárosulás és a népi kultúra táji megoszlása Magyarországon, 1880-1920. Bp., 1998. (továbbiakban: Kosa, 1998.) 30. p.

18 Kosa, 1998. 31. p.

1.1 Tóth János: Az őrségek népi építészete. Bp., 1975. 6. p.

17 Nagy Zoltán: A kaszacsapók térbeli elteijedése Vas-Zala megyében. In: Zalai Múzeum. Közlemények Zala megye múzeumaiból. 16. In memóriám Kerecséuyi Edit, 1927-2006. Szerk. Frankovics Tibor. Zalaegerszeg, 2007. 121. p.

18 Uo.

1.1 Csapó Tamás - Horváth Sándor: Szombathelyi kistérség. Bp., 2004. 34-37. p.

80 Régi népi változata Kemenes (1594). Juhász Dezső: A magyar tájnévadás. Bp., 1988. (továbbiakban: Juhász, 1988.) 84. p. (Nyelvtudományi értekezések; 126.)

81 Kosa - Filep, 1983. 127. p.; Juhász, 1988. 84. p.

8~ Korai említése „kemenetvs alhat" (1585). A táj később igazgatásilag is önálló egység, járási és egyházkerület volt. Juhász, 1988. 84. p.; Porkoláb István 1927-ben a következőket írta a tájnév földrajzi érvényességéről: „Délről északié, fíércétől kétféle, ()s tjfi/assza ni)fán. Pápó- con. K[emenes]-szentpéteren, Nagysimonyin, K[emens]-mihályfán. Magasin keresztül Ugyházaskeszőig a kemenesi dombhullám húzódik, megnyúlt háromszögbe kerítve a Felsö- kemencsi vagy Kemeneshátat. Ez az egyik földrajzi egység Kemenesalja kisebb része, a hajdani cser-erdőkről Cser-nek nevezett fennsík, kevésbé termékeny jellegzetes kavicszátony. Alatta délkeleti és nyugati irányban terül el a másik földrajzi egység, a tulajdonképpeni Kemenesalja vagy Alsókemenes, termékeny, színmagyar sűrűn lakott róna. ” Porkoláb István: Celldömölk Kismáriacell szabadalmas mezőváros története. Celldömölk, 1927. 11. p.

30