Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2009/1 (Szombathely, 2009)

ADATTÁR - Illés Péter: Vas megye népességének táji tagolódása a hagyományos házasságkötési kapcsolatban. – Különös tekintettel a Vasi-Hegyhátra, a 19–20. században

,A Hegyhát-vidék Vasmegye körmendi és vasvári járásban fekszik a Réiba-fölyó síkságától délkeléire, kisebb völgyekkel gyéren megszakított alacsony Jönnsíkon. Községei, melyek 4-5 körjegyzőség és ugyanannyi plébániához tartoznak, a következők: Nétdasd, Daraboshegy. Ilegyhát-Maréicz, Szőcze. I Iegyhéit-Saéil. Ilegyhál-IIadász. Nagy-Mizdó, Kataj'a. Szarvaskend. Döiöske. Döbörhegy. (íelse. Karéit född. Telekes. Séirji-Mizdé). Külső- és Iielső-11alas tő. Ilalogy is ide számítható, beír geográfiáé mén inkább a Réiba Síkságéihoz tartozik: népének viseleté és szokásai, valamint Maréiczé is. inkéibb az i'ujynevezett „Őrség” vidékével egyezik, mely vidék amattéd délnyugatra hiízéxlik és néprgjzilag lényeges különbséget tüntet föl. Ide tartozik néhéiny község a vasvéiri jéiréisbéd is.” Nagy Jérzsef: A Hegyliát-vidck építkezése. = A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának Értesítője, 1990. 6. sz. 81. p.

Sréigli Lajos - Véindor Lósz/ó: Egervár. Bp., [2001.] 7-10. p. (Száz magyar falu könyvcsháza) Korai említése „Kwrzegh” (1409). A középkorban a nyugati országhatár egyik őrterülete volt, a liatárvédő „őr”-ök kiváltságokat élveztek, amelyhez 18 község alkotta igazgatási autonómia is társult. Juhász, 1988. 94. p.

~(> Az Alsó-Őrség mellett ismert történeti fogalom a Felső-Őrség is, utóbbi az őrségi magyarságnak a mai Burgenland terültén lévő Felsőőr (ma: Oberwart, Ausztria), Alsóőr (ma: Unterwart, Ausztria), Örisziget (ma: Siget in der Wart, Ausztria) és Jobbágyi (ma: Jabing, Ausztria) népcsoportjára utal. Kogutowitz Károly a fogalmat a Pinka-völgy két szakasza megkülönböztetésekor is használta, amelynek értelmében a Pinkaóvártól (ma: Burg, Ausztria) Csatárig (ma: Felsőcsatár, Vas m.) tcijedő Felsőpinka-mcllék közepét foglalja cl a Felső-Őrség. Kogutowitz Kéiroly: Dunántúl és Kisalföld írásban és képben. 2. köt. Szeged, 1936. (továbbiakban: Kogutowitz, 1936.) 250-251. p.

~7 Ugyan a kérdőívből kinyerhető adatok c téren hiányosak, azonban a néprajzi irodalomban jól ismertek a szlovén nyelvterület etnokulturális sajátosságai. M. Kozár Mára szerint, amikor Mária Terézia 1777-ben Szombathely székhellyel megalapította az új egyházmegyét, ezzel egyúttal egyház-igazgatási lag egyesítette a magyarországi katolikus szlovéneket. Tulajdonképpen ekkor keletkezett a vas-zalai Vendvidék, vagy szlovénül Slovenska krajina elnevezés. Ez a terület a történeti Vas és Zala megye katolikus szlovén híveit tömörítetté egyházi keretbe, cgv új cspcrcsségi kerületbe, amelybe beletartozott a Tótságnak nevezett, vidék is. M. Kozár Méiria: Felsőszölnök. Szcrk. Gvurácz Ferenc. Bp., 2001. 16-17. p. (Száz magyar falu könyvesháza)

Nagy Zoltán: Egy történeti kistáj, az Őrség néprajzi határainak vizsgálata. In: Savaria. A Vas Megyei Múzeumok értesítője. 22/4. Pars ethnographies, 1995-1998. Szcrk. Nagy Zoltán. Szombathely, 1999. 153. p.

29 Miként erre már Dömötör Sándor is utalt: „az Őrséghez széimítjéik Magyarszombatjá. (iö- dörháza. Velemér, valamint ('seke)á és Szerdahely községeket is. (Az utéd)bi két község >Ju- goszléwiéihoz tartozik.) Ezt a néhéiny községet az újabb időkben Belső-Őrségként emlegetik.” Dömötör Sáuidor: Őrség. Szombathely, 1987. 15. p.

'*° A 19. század végi egyházi igazgatás a Szombathelyi egyházmegyében lévő Német-Újvári Főcs- perességen belül használta a „Pinka Völgyi Kerület” elnevezést, amelynek 1891-ben az anyaegyházai voltak: 1. Alsó-Beled (Untcr-Bildein, ma: Bildein, Ausztria); 2. Karácsfa (Hagcrs- dorf, ma: Hagensdorf, Ausztria); 3. Keiles (ma: Gaas, Ausztria); 4. Német-Keresztes (Grossdorf, ma: Vaskeresztes, Vas m.); 5. Némct-Sároslak (ma: Moschendorf, Ausztria); 6. Német- Ló (ma: Deutsch Schutzen, Ausztria); 7. Pinka-Mindszent (Allerheiligen, ma: Pinkamind-