Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2009/1 (Szombathely, 2009)
ADATTÁR - Illés Péter: Vas megye népességének táji tagolódása a hagyományos házasságkötési kapcsolatban. – Különös tekintettel a Vasi-Hegyhátra, a 19–20. században
A számadatok tükrében mindez azt jelenti, hogy a vőlegények és menyasszonyok születési helyét alapul véve 1830-ban a házasságkötések mintegy 73%-át, 1860-ban 69%-át (sajnos az ebből az évből származó adatok igen hiányosak), és 1890-ben is még több mint a felét, 55%-át a vasvári esperesi kerületen belül születettek kötötték. Lényegében ez az eredmény már önmagában is a mikrotáji vizsgálat alapján nyert kapcsolathálókból kiolvasható, tendenciózus történeti-területi integritásra utal. Amennyiben tovább elemzés alá vonjuk az anyakönyvi adatokat, még az is látszik, hogy 1830-ban a megkötött házasságok 40 %-a a szülőhely szerinti lokális endogámia szokását érvényesítette, úgy, hogy az esetek további majd 10%-ban a párválasztás az egyházközségen belül történt, vagyis parókiális endogámia jellemezte. 1890- ben azonban a falun belüli házasságok már csak mindösszesen 29%-os arányt képviseltek, ezzel együtt a házasságok 14%-át az egyházközségeken belül született párok kötötték. Mindeközben a más parókiákhoz tartozó falvakból, de még az esperesi kerületen belüli párválasztás 12%-os volt, mialatt a házasságok 45%-a az esperességi exogámia tényét mutatja. Az esperesi kerület területén túl nyúló házassági kapcsolatokban a vőlegények és a menyasszonyok mindhárom időmetszetben - az egyházmegyén kívül születettek elenyésző számú házasságkötéseit nem számítva - főként a vasvárival szomszédos környező térségekből származtak. A katolikusok az északról szomszédos jánosházi és sárvári, illetve a Hegyháttól délre fekvő zalaegerszegi esperesi kerületekből házasodtak, míg a protestánsok szembeötlően a nyugatról szomszédos Rába völgyi falvakat is magába foglaló körmendi, illetve a délkeletről, délről szomszédos őrségi esperességek szintén protestáns falvaiból választottak párt maguknak (1-4. táblázat). JEGYZETEK 1 Illés Péter: A Vasi-Hegyhát, egy történeti-néprajzi kistáj = Ethnographia, 2005. 3. sz. (továbbiakban: Illcs, 2005.) 267-299. p. ~ A dolgozat az egyébként jelentős vidéki zsidósággal az eltérő módszertani sajátosságok miatt nem foglalkozik. A tradicionális magyar társadalomban a luízasodás kérdéseinek történetinéprajzi összefoglalását lásd Farai/ó Tamás: Házasság és liázasodás. In: Magyar néprajz. 8. Társadalom. Szerk. Sárkány Mihály, Szilágyi Miklós. Bp., 2000. 413-435. p. '* Zcntai János: Adatok Ormánság néprajzi határainak megállapításához. In: A Janus Pannonius Múzeum évkönyve, 1960. Szerk. Dankó Imre. Pécs, 1967. (továbbiakban: Zcntai, 1967.) 77-128. p. * Zcntai, 1967. 84. p. s /lo/cr Tamás: A regionális tagoltság különböző megközelítési lehetőségeiről. In: Néprajzi csoportok kutatási módszerei. Előmunkálatok a magyarság néprajzához. 7. Szerk. Paládi- Kovács Attila. Bp., 1980. (továbbiakban: Hofer, 1980.) 105. p. ’ Vas megyében a házasságkötéshez kapcsolódó lakodalomtartás választott idejének és helyének kérdéséhez lásd (hái)'ik Imre: „Olyan, mint a keddi menyasszony” - Vas megyei adatok a lakodalomtartás időpont és helyváltozásához. — Vasi Szemle (továbbiakban: VSZ),
