Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2009/1 (Szombathely, 2009)

ADATTÁR - Illés Péter: Vas megye népességének táji tagolódása a hagyományos házasságkötési kapcsolatban. – Különös tekintettel a Vasi-Hegyhátra, a 19–20. században

A 217 Vas megyei kutatóponton adott válaszok mentén felrajzolható kapcsolathálóban 17 kisebb-nagyobb olyan térsége tárulkozik fel, melyek az 1960 előtt a falusi közösségekben élt házasodási tradíciókon alapultak (1. ábra). Az ezzel a módszerrel megismerhető házasodási körzetek nagy körvonalakban megfeleltethetőek a Vas megye népművészetével kapcsolatosan Horváth Ernő alaptérképe'’ nyomán Gráfik Imre által felvázolt természeti-földrajzi kistájakkal,10 azonban a népesség házasodási kapcsolathálóiban megmutatkozó területi egységek nem töltik ki maradéktalanul, minden belső további tagolódás nélkül azokat. Ez a Rábától keletre és nyugatra fekvő területekre egyaránt igaz. A házassági kapcsolatrendszerek szűkebb-kiteijedtebb hálóit alkotó településcsoportok ezért leginkább a néprajzi szakirodalomban a Kosa László által megadott táji csoport átmeneti kategóriájával ragadhatok meg: ,/l táji csoportok olyan csoportok, amelyek alapját vagy keretét kisebb-nagyobb táj vagy vidék alkotja."1' Hiszen a falvak egyes tájilag világosan elkülönülő kapcsolati hálói az adott terület népességének történeti társadalmi mozgására, azon keresztül a területi integrációra utalnak, anélkül, hogy éles határokat képeznének. Ezzel együtt is inkább munkahipotézisként értelmezhetőek további néprajzi, etnokulturális, vagy néptörté - ncti csoportvizsgálatokhoz, ahogy azt Kosa László eredetileg is felvetette.1“

Ugyanitt fontos leszögezni: a hálózatok által meghatározható táji csoportokat nem szabad a néprajzi csoport vagy akár az etnikai csoport szinonimájaként kezelni. Már csak íiz úgynevezett „mi-tudat” tisztázatlansága miatt sem, még ha pont a rokoni kötelékek csábítanának az összetartozás vagy éppen a legalább ilyen lényeges „másság” tudat meglétének kijelentésére. Miként Palá- di-Kovács Attila rámutatott, ez a megközelítés egyébként is kevés a néprajzi csoportok megállapításához, hiszen enélkül csoport nehezen képzelhető el akár a társadalmi struktúra vagy a foglalkozási tagozódás területén, hasonlóan a vallásosság esetében.1'1 Másrészt a táji csoportok a megye népességének területi csoportjaira utalnak és nem kulturális területekre. A történeti-néprajzi táj alapvetően többtényezős jelenség, ahogy a kérdéskörre utóbb visszatérve Kosa László összefoglalóan megállapítja: (néprajzi) „tájon olyan területegységet értek. amelyet huzamosabb ideig állandó kulturális, társadalmi, gazdasági és ökológiai tulajdonságok jellemeznek és ezáltal elválik környezetétől. ”14 Régiónkban a népi kultúra - anyagi és szellemi - szférájába tartozó egyes jelenségcsoportok elterjedtségének meglehetős tisztázatlansága, illetve a vegyes etnikumú térségekből ismert néprajzi sokféleség szintén óvatosságra int. Ami bizonyos: a nyelvi, etnikai, földrajzi, közigazgatási-politikai határok nem esnek egybe a kulturális jelenségek határaival15 - a Nyugat-Dunántúlon sem. Tóth János például az „őrségek” népi építészetének monografikus feldolgozásakor a magyarországi Alsó- és az ausztriai Felső-Őrség néprajzi kistájainak földrajzi kereteit jócskán túl lépve vonta be Vas megye majd egészét elemzésébe, nem beszélve a zalai és szlovéniai területekről.’ Az utóbbi időkben két kutatási eredmény is alátámasztja mindezt. Részben Vas megye tárgyi néprajzi kutatási hiányosságait valamelyest pótlandó, Nagy Zoltán szintén a Délnyugat-Dunán- túl mikro táji vizsgálata alapján mutatta ki a kaszacsapók vas-zalai térbeni elterjedéséről, hogy az nem igazodik egyik ismert tájegység határához se.17 Meg