Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2009/1 (Szombathely, 2009)

ADATTÁR - Illés Péter: Vas megye népességének táji tagolódása a hagyományos házasságkötési kapcsolatban. – Különös tekintettel a Vasi-Hegyhátra, a 19–20. században

jegyezve, hogy a Vas-Zala területének csak mintegy felét tudjuk tájegységekhez kötni (Kőszeg-Hegyalja, Rába-mente, Kemeneshát, Vendvidék, Őrség, Vasi- Hegyhát, Göcsej, Hetés, illetve a viseletűkről híres Kis-Balaton térségi Sármellék és a Nagykanizsától keletre fekvő Pátró környéke).18 A vasi néprajzi tájak problematikájával összefüggésben Csapó Tamás és Horváth Sándor pedig a szombathelyi kistérség bemutatásakor arra hívják fel a figyelmet, hogy ebben a statisztikai kistérségben példáid önállóan körvonalazható „néprajzi tájegység” legalább három összetevő miatt sem alakulhatott ki. Ezek a közigazgatási és járási határok gyakori megváltozása, az uradalmi rendszerben történő gazdálkodás, illetve az ipari és technikai újdonságok korai és gyors elterjedése.1”

HAGYOMÁNYOS HÁZASODÁSI KÖRZETEK ÉS TÁJI CSOPORTOK VAS MEGYÉBEN

A házassági kapcsolatokban kirajzolódó történeti-táji csoportok között a megye észak-keleti részén, a Rábától keletre lévő, földrajzi műszóval elnevezett Kemeneshát80 illetve a régi Cser. Cserhát21 népi tájnevet a köztudatban tartó természeti-földrajzi kistáj települései ugyan egy sajátos hálózatba rendeződve mutatkoznak, azonban legalább ennyire kötődtek a tőlük déli, délkeleti irányiján elterülő térséghez. Ez a Rába és a Marcal között fekvő, a tájnévadásában a térség népi táj szemléletét őrző Kemenesalja területe,22 amelynek falvai igen határozottan kirajzolódó, egészen sűrű hálózatú táji csoportot képeztek házasodási kapcsolataikban. Ugyanakkor jól kivehető intenzív kapcsolatháló jellemezte ennek a kistájnak a népességét a Rába tr'dsó partján lévő, a Répcéig terjedő falvakkal is, akárcsak egyes veszprémi településekkel. A Rábától délkeleti irányban elterülő Vasi-Hegyhát tájnév alatt ismert falvak a kimutatható települési exogámia szerint nem alkottak ilyen egységes tömböt, tulajdonképpen két, egymástól külön kapcsolatháló jellemezte a területét. Ez a kettősség jól mutatja a korábbiakban már megfogalmazott, történet-néprajzi értelemben vett „alsó”, tehát a Vasvár vonalától nagyjából a Körmend alatti részekig terjedő erdős fennsík megkülönböztethetőségét a tájnév évszázadok alatt kibővült jelentésköre által felölelt, „felső” táji csoporttól. Más megközelítésben, ez az „alsó” táji csoport lényegében a Nagy József által a 19. század végén leírt „//egyhát-vidLék"iA és vele együtt a Sárvíz-patak völgyi falvak24 területét fedi le, melynek kapcsolatai inkább a zalai peremterület irányába mutatnak. A Zala forrásvidéke mentén az Őrség,25 vágj7 a néprajztudomány és a tájföldrajz által alkotott tájnévvel élve az Alsó-Őrség20 falvainak csoportja jól láthatóan elváltak mind a Hegyháttól, mind az Őrség nyugati folytatásában felevő Vendvidék szlovén falvaitól.27 De jól érzékelhetően szintén megkülönböztethető hálózatuk volt a Kerkától délre fekvő, Belső-Őrségként28 is ismert térségtől. Utóbbi házasodási kapcsolatai inkább a mai szomszédos szlovéniai falvakat célozták.29 A népi tájnévadásban ismeretlen, de földrajzi értelemben vett Rába mente települései öt külön táji csoportba rendeződve mutatnak sajátos kapcsolatrendszereket. A Rába déli, Szentgotthárd és Körmend közé eső szakaszán megkülönböztethető a Rába- völgy mentének egy „felső” és egy Könnenden túli „középső” térsége, melyek közé ékelődik a magyarországi Pinka völgyét30 környező táji csoport egy ki22