Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2008/4 (Szombathely, 2008)
KÖNYVESPOLC - Gecsényi Lajos: Források a Muravidék történetéhez
ges. Elsősorban a két megyei levéltárat, azon kívül az országos levéltár különböző fondjait, a maribori levéltárat, illetve a muraszombati múzeum anyagát. Ahogyan említettem, számomra a 18. század és a dualizmus időszaka az, amely nagyon markánsan jelenik meg a kötetben. Rögtön hozzáteszem, hogy ugyanakkor van hiányérzetem is, mégpedig az 1. világháború éveit illetően. Ezt nem is értem, nem is tudom megmagyarázni, hiszen nem valószínű, hogy itt szűkös fonások lennének. Az 1914 és 1918 közötti időből mindössze néhány dokumentum került publikálásra, holott, szeretném aláhúzni, mindazoknak a politikai, társadalmi változásoknak, amelyek a háború végén, a nagy világégés után bekövetkeztek, minden bizonnyal számos látens előzménye már az 1. világháború alatt is jelen volt. Szabadjon néhány dokumentumra, illetve értelemszerűen az azokhoz csatlakozó bevezetőkre felhívnom a figyelmet. Ez a vidék alapvetően és meghatározóan mezőgazdasági vidék. Az országnak, azaz a Magyar Királyságnak, Horvátországtól eltekintve, a peremén fekvő vidék, tehát ennek megfelelően kell mindig szembenézni azzal, hogy milyen folyamatok zajlottak ezen a területen. Mindazokból a dokumentumokból, amelyeket a szöveggyűjtemény közzétesz, alapvetően ugyanannak a történeti folyamatnak az elemei láthatók, amely országosan is végbement. A lendvai kovács és kést csináló céh 1702-ben kelt szabályzata, az 1710-1711-ben lezajlott pestis járványról készült statisztika (országosan is alig ismeijük a pusztítását, és nagyon fontosnak tartom, hogy ez a dokumentum bekerült a kötetbe), a muraszombati protestánsok panasza 1744-ből, majd a lutheránusok panasza 40 évvel később, a muraszombati kiváltságlevél sorsa, Dobronak mezőváros és az uradalom szerződése. A 18. századot illetően szeretném kiemelni, hogy bátor döntése volt a kötet összeállítóinak és szerkesztőinek, amikor a 18. századtól kezdve bevonták a válogatásba a korabeli leírásokat. Itt nemcsak Bél Mátyás ismert művéről van szó, hanem olyan helyi munkákról, amelyek konkrétan ezt a tájegységet, ezt a vidéket mutatják be. Ezeket általában a forrásgyűjtemények összeállítói cl szoldák feledni, holott éppen egy ilyen jellegű szemelvénygyűjteményben, egy ilyen olvasókönyvben meghatározó szerepe van az oldott vidék-, tájleírásnak, még akkor is, ha a nyelvezete esetleg régies, döcögős. A szándék a 19. századnál is érvényesült, nagyon jelentősen oldva a levéltári dokumentumok egyhangúságát. A 20. században a leírások helyét értelemszerűen átveszik a helyi sajtóból válogatott cikkek. Ugyancsak az általános fejlődés szempontjából is nagyon figyelemreméltó az 1848-1849. évi forradalom utáni időszak dokumentumainak válogatása. Ez a korszak úgy maradt meg bennünk, iskolás emlékeinktől kezdve, mint az önkényuralom, a szabadságharc leverését követő elnyomás időszaka. Nagyon jól tudjuk azonban azt, hogy ebben a korszakban számos későbbi változás előzménye jelent meg, mindenekelőtt az, hogy 1848-1849-ben megkezdett polgári átalakulás, az idegen megszállók, tehát az osztrák uralom alatt folytatódott. Ezen a vidéken ezt jelentik a járási székhely áthelyezése, a községrendezések, benne vannak olyan elemek is, mint a polgári fejlődésnek egy nagyon markáns jellemzője, a gyógyszertár megjelenése, az alsólendvai 91
