Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2008/4 (Szombathely, 2008)

KÖNYVESPOLC - Gecsényi Lajos: Források a Muravidék történetéhez

zi lehatárolásról, tájnevekről értekezik. Ezt ennek a vidéknek az esetében különösen fontosnak tartom. Hiszen amennyire nagyon jól ismert, hogy mit jelent a Partium, a Részek, keleten, mit jelent a Vajdaság vagy mit jelent a Sze- rémség délen, a Muravidék jelentése, és ennek a történeti fogalomnak a kialakulása és változása sokkal kevésbé tudott az országos, de talán még a helyi tudományos élet és a közfelfogás számára is. Ezért volt nagyon lényeges tisztázni, sorra venni a különböző fogalmakat. Rögzíteni azt, hogy mikor jelennek meg az első említések arról, hogy van tótság, hogy vannak tótok. Arról már nem szólva, hogy a fogalmak tartalmának változása következtében nagyon kevesen gondolnak ana, hogy a tót elnevezés eredetileg nem a Felvidékhez kötődik, hanem éppen ehhez a tájhoz, a mai Vendvidékhez. Abevezető tanulmány tisztázta, hogy a tót elnevezés, Tótfalu nevének említésével 1323-ban bukkant fel először. Előtte 100 évvel azonban már megjelent egy utalás az itt élő szláv népre. 1592-ben egy isakóci lakos azt mondta: „én tót vagyok, és magyarul nem tudok”. Ezeknek a számbavétele, vág}’ a protestáns szlovének „bömhéc” elnevezése, a „vandál” népnév használata, (micsoda furcsa áthallás!) a vend név megjelenése, illetve a vidék jelölése a Belmura, Tótság, Prekmurie nevekkel, ennek az elemzése és bemutatása alapvetően hiánypótló áttekintés, ami sokkal többet jelent, mint ha egy hagyományos történeti bevezetőt olvasnánk. Annál is inkább, mert éppen a kötetekben összeállított irodalomjegyzékből tudjuk, hogy a vidék történetéről sok munka szíiletett, tehát rendelkezésre állnak a szükséges információk.

A dokumentumválogatást megkíséreltem olyan szempontból is .vizsgálni, hogy az elsődleges cél - a határ két oldalán élő iskolások tájékoztatása - mellett, mivel tud hozzájárulni az országos történet színezéséhez, gazdagításához. Leszögezhető: egyes időszakokban ez a hozzáadott érték igen magas színvonalú és igen sokrétű. Ilyennek tartom elsősorban a 18. század második feléből, illetve az 1867-1914 közötti, tehát az Osztrák-Magyar Monarchia korából közzétett dokumentumokat.

Nagyon fontos érdeme a válogatásnak, hogy igyekezett a lehetőségekhez mérten, minél több szlovén nyelvű dokumentumot is publikálni, noha itt nem pusztán a válogatók szándéka, hanem a rendelkezésre álló forrásbázis volt a meghatározó. Miként mi sem a 16. századi vagy 17. századi magyar nyelvet használjuk napjainkban, úgy a régi szlovén nyelvű forrásokat is át kellett tenni mai szlovénre, hiszen szomszédainknál sem értik már a régi nyelvet. Nagyon fontos ez, mert ez jelzés, hogy a terület magyar és szlovén lakosságú ősidők óta, és bizonyítéka annak, hogy a szlovén nyelv is nagyon hosszú idő óta helyet kapott az írásbeliségben. Tehát, a magyar és a latin nyelvű dokumentumok mellett, megjelent már a hivatalos iratokban is.

A 871-1849 közötti időszak 134 dokumentuma arányosan testesíti meg ennek a korszaknak, ennek a hosszú időszaknak a forrásbázisát, mint ahogy az 1850-1921 közötti időszak 93 dokumentuma szintén a helyes arányokat tükrözi.

Maga a válogatás, a kutatásba bevont levéltárak, lényegében szintúgy átfogják azt a lehetséges fonásbázist, ami egy ilyen munka összeállításához szüksé90