Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2008/4 (Szombathely, 2008)

ADATTÁR - Nemes József: Egv elfelejtett szombathelyi feltaláló. – Musits Zsigmond (1849–1913)

Az 1867. évi kiegyezéstől 1887-ig - a távírónak a postával történt egyesítéséig - a magyar távíróvonalak, beleértve a vasúti hálózatot is, 8155,7 km vonalhossza 19111,6 km-re; a 16737,7 km huzalhossza 69174,8 km-re növekedett. 1867-ben mindössze 1 Hughes- és 1159 morzegép állt a postai szolgálat rendelkezésére.

A távíró és távbeszélő fejlődésével mindinkább szaporodó, különösen a villamosság körébe vágó kellő szaktudású szakértőket váró műszaki feladatok arra indították a kormányzatot, hogy az eredeti te ivet megváltoztatva mérnököket alkalmazzon. ’1

Baross Gábor, akit a magyar történetírás „vasminiszter” jelzővel látott el, már 1887-ben rendkívül gyorsan végrehajtotta a posta és távíró egyesítését, és ezzel megteremtette a távíró és a távbeszélő fejlesztésének pénzügyi alapjait. Baross megértette a kornak a gépesítés felé haladó irányzatát, és azt az ország gazdasági életének fejlesztése szempontjából kellő súllyal értékelni is tudta. Felismerte a gyors hírközlést biztosító távíró és távbeszélő rendkívüli nagy jelentőségét, és elhatározta, hogy ezeket az üzemeket minden eszköz felhasználásával körszerű műszaki színvonalra fogja emelni.

A szűkebb régióra fókuszálva megállapíthatjuk, hogy a kiegyezést követő évtizedek kedvező politikai és geopolitikai tényezői, de nem utolsó sorban az itt élő földbirtokosok, polgárok, értelmiségiek felkészültsége, intelligenciája, szándékai és vállalkozó kedve révén Szombathely a térség kisugárzó központjává fejlődött mind az oktatás, a kultúra, a tudomány, mind az ipar, a kereskedelem, a közlekedés terén. Hosszan sorolhatók azok a szombathelyi és Vas megyei nemes családok és személyiségek - például Kuné Adolf, Gothard Jenő és István -, akik tetteikkel nem csak maradandót alkottak s így életművük máig ható tényezővé vált, de többen országos, sőt nemzetközi hírnévre is szert tettek.

Ezen előzményekhez kapcsolható Musits Zsigmond munkássága. Már 1891- ben ismeretterjesztő cikket írt az elektromosság alkalmazhatóságáról és előnyeiről. Tevékenysége, amely még alig feltárt, mindenképpen azt mutatja, hogy műszaki ismeretei a kor színvonalán álltak, az adott technikai problémákra érzékeny volt. Azok a fejlesztések, amelyekkel foglalkozott a későbbiekben mind megvalósultak. A vezetékes telefonok napjainkban már központi telep megtáp- lálásúak, tehát jól látta meg a helyi telepek alkalmazásának hátrányait. A nagyon kevés fennmaradt dokumentumból ma még nem tudjuk, hogy kutatásai mennyiben járultak hozzá napjaink CB-rendszerű telefonkészülékeinek kialakulásához. Ugyanez mondható el az úgynevezett „éghetetlen” mikrofon kísérleteiről is. Annak idején még nem létezett elektronikus erősítő - sem elektroncső, sem félvezető alapú -, így a mikrofonra viszonylag nagy áramerősséget kellett kapcsolni. Az még hozzáadódik, hogy ezek szénmikrofonok voltak, tehát tényleg gyakori probléma lehetett a mikrofonok „elégése”. Ennél az esetnél sem ismerjük jelen pillanatban, hogy a mikrofon szerkezeti kialakításában, vagy/és a kapcsolástechnikai realizálásban látta a probléma megoldását. A harmadik problémakör, amivel foglalkozott a vezeték nélküli telefon ötlete és kivitelezése. Ez újból egy olyan meglátás, amely talán egy kicsit meghaladta az idejét. A technikai feltételek még nem voltak adottak ebben az időben, hogy napjaink

65