Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2008/4 (Szombathely, 2008)

Salamon Nándor: A szombathelyi Szent Márton-szobor története. 1. rész

BIZOTTSÁG ALAKUL

A Szent Márton-szobor ügyét a közelgő Szent István jubileumi szentév kitűzése mozdította el a holtpontról. Jogosan érezték úgy a város vezetői, hogy méltó módon kell csatlakozni Szombathelynek az országos mozgalomhoz. Az érzelmi azonosulást az ünnepségeken túlmutató, hagyományokat tárgyiasító, jelképértékű alkotás emelésével lehetne kifejezni. A legkézenfekvőbb megoldást az élénken élő Szent Márton-kultusz kínálta. A város kiemelkedő szülöttének, védőszentjének ide köthető életeseményei, a születési hely és a kút közelsége, a keresztelés legendája megkönnyítette a döntéshozók elhatározását.

1937. március 9-én összejövetelt tartott az Actio Catholica helyi szervezete. Az ülésen az egyházközségi tanács elnökeként résztvevő polgármester, dr. Újváry Ede ,felveti a tervet a Szent Márton szobrának felállításáról templomunk előtt".A kezdeményezők között volt Badalik Bertalan domonkos tartományi főnök, áld részt vett az április 6-ára összehívott ad hoc bizottság alakuló összejövetelén s később is aktív közreműködést vállalt. Tóth Jánossal együtt komoly szerepe volt abban, hogy Rumi Rajki minden körülmények között egyike legyen a majdani pályázóknak. A bizottság ülésén jelen volt Wallner József nagyprépost, Géfin Gyula dr., Szendy László dr., Andráskay Ede, Gotthard István, a mérnöki hivatal és a domonkos rend képviselői. Szűk körit bizottságot küldtek ki, amelyben Újváry, Géfin és Gotthard mellett a mérnöki hivatal delegáltja vett részt. Géfin doktorra bízták a gyűjtést szorgalmazó sajtó propagandát. 0 rögtön felajánlott 100 pengőt és azt - a könyvelési jelentés szerint - be is fizette. Az előtexjesztést ezúttal is az elnöklő polgármester tette és határozatot is hoztak arról, hogy bronzból emelnek díszes szobrot, amellyel a város „méltó emléket akar állítani annak a legendának illetve hagyománynak megörökítésére, amely szerint Szent Márton a Szentmárton téren lévő kútnál keresztelte meg édesanyját". A város és a domonkos rend között a térrel kapcsolatban ugyan kisebb vagyonjogi nézetkülönbség alakult ki, de ezt a város- rendezési terv keretében, különböző kedvezmények biztosításával rendezték.

Körplasztika vagy dombormű legyen-e? - nyitva hagyott kérdés volt, de „hű kifejezője kell lennie a Szent Márton kúthoz fűződő legendának".44 Llatá- roztak arról is, hogy pályázatot írnak ki három felkért szobrász részére. Egyúttal rögzítették azt is, hogy ezek egyike feltétlenül Rumi Rajki István kell legyen. Eleve kikötötték, hogy a költségek felső határa 8000 pengő, amelyet felajánlásokkal és gyűjtéssel teremtenek elő. A város 2000 pengőt, az egyházközség 2 évi költségvetéséből 1000-1000 pengőt ajánlott meg. A domonkos rend az 1000 pengőt gyűjtéssel teremti elő. A püspökség egyházmegyei gyűjtéssel járni a terv kivitelezéséhez. Eldöntötték azt is, hogy készülő szobormű leleplezésére a szentév folyamán kerüljön sor.4''’ 1937. június 1-jei keltezéssel engedélyt kaptak40 az alispántól november 15-ig tartó pénzbeli adománygyűjtésre a város egész területén, s azt később még meghosszabbították.

Az egyházközség plébánosa, Sütő Albert és Újváry Ede 1937. május 25- én előteijesztést fogalmazott meg a megyei alispánhoz. Hivatkoztak a követ25