Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2008/4 (Szombathely, 2008)

Salamon Nándor: A szombathelyi Szent Márton-szobor története. 1. rész

ges változás nem eshetett meg. Badalik Bertalan domonkos tartományi főnök ugyanis, ha lehet, még sivárabb helyzetképet villantott meg: )yA dominikánus templom terén van egy kút, - Istenem, se formája, se alakja. Néhány szál deszka borítja, hogy a játszadozó gyermekeket megvédje a beleeséstől . ..”3e

AZ ÖTLETTŐL A PÁLYÁZAT KIÍRÁSÁIG

A háttérben valami mégis megmozdult! 1930-ban befejezték a domonkosok templomának bővítését, eltűnt a bejárat előtti kerítés. A „medencés szobor” és a „szökőkút” ötlete valahogy befészkelhette magát a városatyák fejébe, de nehezen fogamzott meg, öltött formát a megvalósítás szándéka. Nem sikerült pontosan behatárolni a folyamat kezdetét, de az 1929-ben csalódottan Budapestre költöző Rumi Rajki István egy levélben, a Kultuszminisztériumban, Kertész K. Róbert környezetében szerzett értesüléseit osztotta meg Tóth János városi főmérnökkel. Beszámolója szerint, gondot okozott az illetékeseknek a Szent Márton-szobor ügye. Tehát, az „ügy” már létezett, akkor és ott keringett a minisztérium falai között. Sőt! Sváb Gyula építész, minisztériumi osztályvezető Szombathelyre utazott és tárgyalt - valószínű - dr. Újváry Ede polgármesterrel, aki kezdeményezője, végig kitartó támogatója volt a szoborállításnak. Szent Márton iránti tisztelete régi keletű, mert városi főjegyzőként már egyik rendezője volt az impozáns 1913. évi ünnepségnek.

Raj ki leveléből arra következtethetünk, hogy a gondot főként a költségek nagysága és előteremtése okozta, ami az ismert gazdasági helyzetben nem meglepő. Elámlta, hogy a megvalósítás várományosaként önköltségi áron (1200 pengő) is hajlandó lenne elvállalni a feladatot, míg mások lényegesen magasabb ajánlatot tettek (2500 pengő).37

Röviddel később tájra jelentkezett, bizonyítva, hogy erősen foglalkoztatta a „szobor”. Kifejezte örömét, hogy Kertész K. Róbert és Sváb „ennyire exponálták magukat'” AS Az esetleges megbízást anyagi és erkölcsi szempontból mérlegelte. A költözés terhei, a család fenntartásának gondjai nehezedtek vállára, így azok enyhítésében reménykedett. „Életbevágóan fontos volna, ha a szobor készítésével a város engem bízna meg. (...) 1200 p egy 2 m kőszoborért műkőben nagyon olcsó”.39 Munkált azonban benne a bizonyítás vágva is: „... megmutathatnám, mit tudok” f’

Lassan formálódott hát az eszme, kibontakoztak egy szokványos műkő szobor körvonalai, amely magában álló kútfigura képét öltötte. Rajki azonban késznek mutatkozott arra, hogy „... esetleg a koldus alakját is hozzá komponálnám Szent Márton alakjához. Ezt már említettem Kertész K.-nak is, akinek tetszett az idea, de ezt csak a szoborvázlat elkészítésekor látom, mennyiben valósítható meg. ”41

A lcútszobor ügye még jó időre talonba került. Mint láttuk, a tér és kút siralmas állapota még évek múltán sem változott. A szobrász pedig - Sváb Gyula támogatását élvezve - Szent Imre szoboralakját mintázta és kisebb felkéréseknek tett eleget.

24