Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2008/2 (Szombathely, 2008)

ADATTÁR - Farkas Gábor: A zirci apátság nyugat-magyarországi birtoka, a szentgotthárdi uradalom és a szerzetesek, 1878–1950

Az uradalom modernizálása, a felszerelés pótlása, a gépesítés elkerülhetetlen feladattá vált a következő években. A gazdasági haladás mintegy másfél évtized alatt lemérhető lett. Eire 1895-ben került sor.8 A művelési ágak kialakítását az alpi sajátosságok - hűvös klíma, viszonylag sok csapadék, a talajminőség: agyag, vályog, homok, kavicsos részek - határozták meg. Művelési ágak: szántóföld 868, erdő 4840, rét 559, legelő 124, keit 31, szőlő 10 katasztrális hold. Az út, mezsgye, beltelkek 76 katasztrális holdat tettek ki.9 Az uradalmat a Szentgotthárdon székelő jószágkormányzó irányította, áld egy ispán közreműködésével továbbította rendelkezéseit. Csörötneken erdőgondnokság működött. A gazdálkodás öt majorra koncentrálódott, ahol az urasági épületek álltak: Szentgotthárdon, Gyana- falván, Csörötneken, a huszházi Birkás- és Külsőmajorban. A majorokban álltak az uraság gazdasági épületei: a tisztilak, 10 cselédház, 12 tehénistálló, öt ököristálló, három magtár, 11 pajta - öt zárt, hat nyitott, azaz lábaspajta - 1 présház a nagyfalvai Várhegyen. Az épülettőke 150.000 forintot tett ki. A szentgotthárdi kolostor és a melléképületek 300.000 forintot értek.10 A művelési feladatokat 10 kocsis, 19 igásbéres, 10 gulyás, egy csikós, egy vincellér, két csősz, két pusztagazda oldotta meg. Az aratást és cséplést részes munkások, a kapásnövények ápolását szakmányosok, a réti munkákat napszámosok végezték. 1890-es évek elején a munkásviszonyok kedvezőtlenné váltak. A sűrű népességű falvakból - ahol korábban állandóan lehetett napszámosokat kapni — a mezőgazdasági munkavállalók a stájerországi birtokokra mentek dolgozni, ahol magasabb a napszámbér, és kedvezőbbek a munkakörülmények. Az uradalom a konvenciós cselédségnek évi 180—250 forint értékű terményt és pénzt szolgáltatott. A szakmányosok terményt, a napszámosok pénzt - férfimunkás 60, női munkaerő 45 krajcárt11 - kaptak.

A szántóföldi termelést a növénykultúrára alapozták. Búzát, rozsot és takarmánynövényeket - zabot, répát, cirokot, zabosbükkönyt, vörös lóherét - tennel- tek. A réti széna nem jó minőségű, a vadvizek a réteket gyakran elöntötték, a savanyítás szénát a békarokka és a sás tette értéktelenné. A takarmánynövényeket az uradalom állatállományával etették fel a béresek, a kenyérgabonát a kereskedők helyben megvásárolták, és vasúton juttatták el Bécsbe, Grazba. Az uradalom három vasútállomáson rendelkezett rakodókkal; Szentgotthárdon, Csörötneken, Gyanafalván.1' A gazdasági ágazatok között az erdészet kimagasló helyet foglalt el. Az erdők 16 helység határában terítitek el. Az uralkodó fanem az erdei fenyő, amely a talajadottságoknak és az éghajlatnak leginkább megfelelt. Ez a faállomány 70%-át alkotta. A fennmaradó rész tölgyből, bükkiről, gyertyánból, vörös- és lucfenyőből állt. Az 1879. évi 31. törvénycikk hatályba lépése után a rendszertelen fakitermelést megszüntették. Tűzifát a szentgotthárdi kolostor, a kegyúri lelkészségek, iskolák kaptak. Az erdőtörvény érvénybe lépésével szabályozottá vált a fakitennelés, az erdőket 60, 80, 100 éves forgóművelésre állították be.1'1 Az állattenyésztés az igaerőpótlást szolgálta, a felesleges állományt vásárokra hajtották és eladták. A tenyészállománvban 87 tehenet, 30 csikót, 153 növendékmarhát tartottak. A szarvasmarha fajták között a magyarországi pirostarka, a szirnen- táli teijedt el. Az előszállási uradalomból beszerzett öt bika közreműködésével a szirnentáli fajta gyarapodott. A kancákat az ugyancsak Előszállásról hozott mé54