Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2008/2 (Szombathely, 2008)
ADATTÁR - Farkas Gábor: A zirci apátság nyugat-magyarországi birtoka, a szentgotthárdi uradalom és a szerzetesek, 1878–1950
nekkel liágálták. A gazdasági lovakat a 4 éves csikók közül választották ki, a többi eladásra került. A növendékmarliákat a zirci apátsági uradalmak vették át. 1893-1894-ben a zirci és a csallóközi csákányi uradalom 150 darabot vásárolt Sze11tgottllárdről.1 * Az élőleltár tőke 28.480 forint, a holtleltárak értéke 8070 forint. A leltárban szerepelt egy gőzcséplőgép, egy körfűrész, két járgány, 2 lóerőre szerelt szecskavágó, két vetőgép, három rosta, 48 eke, két konkolyozógép, 87 borona, négy henger, 87 igásszekér és 2590 db mezőgazdasági eszköz.15 A Rába vízen működött egy malom, évi 6000 mázsa őrlési kapacitással, és egy régi téglaégető a szentgotthárdi majorban, amely az urasági építkezéseket látta el cseréppel és téglával. A kerti művelési ág alatt a kolostor parkját, gyümölcsöst és konyhakerti ágvásokat kell érteni. Az apátsági szőlő a nagyfalvai Várhegy oldalában, annak déli és keleti lejtőjén terült el. 1895-ig az ültetvényben nem történt változás, ott a 7 évvel ezelőtti állapotok tükröződtek. A savanyítás és asztali jellegű bort főleg a konvenciósoknak osztották ki, illetve a kocsmákban kimérték. A szőlőfelújítást 1900 körül elvégezték, korán érő oltványokat és nemes fajú szőlőket ültettek. ’ AZ URADALOM VÁLSÁGA, GYANAFALVI BIRTOK BÉRBEADÁSA Az 1919. szeptember 10-én, Saint Germain-ban kötött békeszerződés értelmében Ausztriához kerültek Magyarország nyugati részei. A szentgotthárdi uradalomból 1055 katasztrális hold jutott az osztrák állam területéhez. Ez a gvanafalvi gazdasági alközpont volt, amelyhez a majoron kívül Nagyfalva és Németlak határában fekvő földek tartoztak.17 Az elcsatolt birtokot az apátság bérbe adta. Ausztria a tulajdonjogot nem vonta kétségbe. (Bár garanciát sem adott a többi nagybirtokosnak, hogy elcsatolt birtokaikat a jövőben kártalanítja.) Az osztrák bérlő, Schmidt Alajos, kihasználta a zavaros állapotokat, a politikai bizonytalanságot, a gazdasági válságot, az inflációt (1919-1922) s ezek ölve alatt igyekezett magának hasznot szerezni. Híresztelte az osztrák kormányzati propagandát, amely szerint a parasztok földreformban részesülnek, és a földek használata részükre ingyenes lesz, adót nem kell fizetniük.18 Az osztrák állam 1922 végére stabilizálta a schillinget, a gazdasági és a politikai helyzet is rendeződött. A magyarok által szervezett bandaharcokat a kormányzat leállította, a katonákat kivonták a nyugati területekről. Az 1920- 1921. gazdasági évre Schmidt bérlő 100.000 korona bért fizetett. Az 1925-ig tartó szerződés katasztrális holdanként 1 mázsa búza értékben állapította meg a bérleti összeget. Az 1925. november 3-án tartott zirci gazdasági tanács a bérletösszeget katasztrális holdanként 80 kg-ra szállította le. A bérlő a szántók nehéz művelésére hivatkozott, amikor a bérlet csökkentését kérte. A bérlő hiányosan tett eleget fizetési kötelezettségeinek, 1927-ben hátraléka 1693 pengőt tett ki, ami 4 év alatt halmozódott fel. A szentgotthárdi jószágkormányzó szerint Schmidt bérlő fizetésképtelenné vált. Ennek okát az 1928. évi gazdasági tanácsban állapították meg: az ausztriai mezőgazdasági munkások drágán dolgoztak, a parasztokat magas adókkal sújtották, ami a magyarországinak három és félszerese. A gvanafalvi bérlő az adót kifizette, ami jövedelme nagyobb részét elvitte. Az apátság a bérleti összeget 1928-ra még 55
