Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2008/2 (Szombathely, 2008)

ADATTÁR - Tóth Endre: Római utak a Dunántúlon és a Tabula Peutingeriana

közül. Amikor másnap Galériás vissza akarta hozatni, nem tudta, mert az xit- állomásokon nem voltak lovak. Az események gyorsan követték egymást. Ge- sonaenmban még találkozott apjával, aki 306. július 25-én meghalt. A hadsereg még aznap augustnsnak kiáltotta ki Gonstantinust, aki egyelőre beérte az alacsonyabb rangú caesari címmel. 0 volt az, aki felszámolta a tetrarchiát, egyeduralkodó lett, a keresztényeknek nemcsak biztosította a szabad vallásgyakorlatot, hanem messzemenően pártfogolta őket.

A közlekedés, hírközlés és kereskedelmi forgalom céljára egyaránt alkalmas utakon a tájékozódást úti térképek és útikönyvek segítették elő,’’ amelyek csak a főutakon való forgalmat tüntették fel. Az ilyen térképeknek a hasznáról és szükségességéről a késő császárkor hadi író, Vegetius, fajtáikat ismertetve a katonai szempontokat figyelembe véve a következőképpen nyilatkozott: ,/lz első dolog, hogy [a hadvezérnek] a legteljesebb útjegyzékek álljanak a rendelkezésére minden vidékről, amelyen hadműveletek folynak. Az útjegyzékek a helytávolságoknál nemcsak a léptékszámot közölje, hanem az utak minőségét is. Adjon pontos leimst a legrövidebb utakról, a mellék- utakról. a hegyekről és folyókról. Ugyannyira, hogy tudomásunk szerint a legképzettebb hadvezéreknek nemcsak szöveges útleírásaik, hanem térképeik is voltak azokról a tartományokról, amelyekben hadiállapot volt”.7 A hadjáratok alkalmával a katonák vonulásának és elszállásolásának tervezéséről Alexander Severus császár (Kr. u. 222-235) életrajzában olvashatunk: „a haditerveket mindig titokban tartották, de a napi menetelés hosszéit mindig kihirdették, úgy. hogy rendeletéi függesztettek ki két hónappal előre, amelyben a következő volt írva: Egy bizonyos napon, egy bizonyos óméiban a Városból elindulunk, s ha az istenek is úgy akarjéik. az elséí szálléishelyünket a következő helyen töltjük. Ezutéin sorjában jöttek a szálláshelyek után a táborhelyek, utéina az. hogy hol fogják felvenni az utánpótlást, és ez így ment tovább folytatólagosan, ameddig a barbár határvidékre nem értek. ”M

Két olyan forrás szerencsére fennmaradt, amelyeknek a rendeltetése, ha vitatott is, mennyire készültek hivatalos céllal, ezeknek az elvárásoknak a jegyében készült, és átfogó képet adnak a birodalom út- és településhálózatáról: ez az Itinerarium Antóniái és a Tabula Peutingeriana.

A 3. század végén összeállított” Itinerarium Antonini néhány nagy, több tartományon keresztül vezető főútnak, és az ezekre felfűzött, de még mindig birodalmi jelentőségű közutak állomásainak az egymás közti távolságát mérföldekben adja meg.10 Az Itinerarium hét középkori másolatban maradt fenn. A legrégebbit a 7. században, a legifjabb másolatot a 12. században írták.11 Az Itinerarium Antonini a pannonjai főutakat a Poctovioból (ma: Ptuj, Szlovénia) kiindulva olyan módon rendszerezte, hogy az igazgatási központok között tájékozódást tudjon adni.1' A forgalom az összes ismert pannóniai városi rangú települést érintette. Arra nem tudunk választ adni, hogy a többi útállo- mást milyen szempontok alapján választották ki. (Mi volt a szerepe a település nagyságának, a mellékutak leágazásának, útkereszteződéseknek, a folya27