Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2008/2 (Szombathely, 2008)

ADATTÁR - Tóth Endre: Római utak a Dunántúlon és a Tabula Peutingeriana

mi átkelőhelyeknek, a birtokközpontoknak, nem tudjuk.) A főutak a kor kívánalmainak megfelelően kiépített infrastruktúra - a szállóhelyek, kocsmák, lóváltó állomások, a birodalmi postaszolgálat - miatt a közlekedés gyorsaságát biztosítani tudták. Számos adat maradt fenn a római korból hírvitel gyorsaságúról, amely eltérő időt vett igénybe egy magánlevél kézbesítése vagy az államérdeket szolgáló hír továbbadása esetén. Az útikönyvek jelentik a dunántúli utak térképezésének a kiindulópontját.

A Tabula Peutingeriana kézirata egy 11-12. századi másolatban maradt fenn, amelyet ma a bécsi Nemzeti Könyvtár őriz.1'4 A kéziratot a Conradus Geltes (1445-1508) - eredeti nevén Bickel, humanista költő,11 akit III. Frigyes császár az első német költővé koszorúzott - I. Miksa császár könyvtárosa ismeretlen helyről 1494-ben szerezte meg, valójában valamelyik kolostori könyvtárból ellopta. Mindenesetre így fennmaradhatott, bár a sorsa, amíg kiadásra nem került, kalandos volt. Halála után a térkép Konrad Peutingerhez15 (1465- 1547), augsburgi városi írnokhoz került. Peutinger nem volt akárki.10 Páduá- ban jogot tanult és doktor lett. A 16. század első évtizedeiben, amikor az augsburgi Fugger-família gazdasági hatalmuk tetőfokára jutott, a németországi rendek 1521 és 1524 között megkísérelték a megtalálni azokat a vádpontokat, amelyekkel a Fuggerek és a hasonlóan gazdag családok monopóliumának - a Fuggerek a fém-, a Welserek a fűszer-kereskedelmet tartották a kezükben - útját állhatták. 1525-ben V. Károly kiadta a meg nem engedhető kereskedésről és a monopóliumok elítélését tartalmazó rendeletét, de már 1525-ben, Toledo- ban kivonta a fémkereskedelmet a monopólium-tilalom alól. A császári rendelkezés jelentős mértékben a humanista Conrad Peutingernek az érvelését követte. Peutinger azt a korábban elfogadott és erkölcsi minősítést kapott tételt cáfolta, hogy a monopóliumok csak a birtokosuknak használnak, és másnak pedig állanak.17 A közéleti és hivatalos tevékenysége mellett Peutinger a klasszikus művek kiadásával is foglalkozott. Iordanes és Paulus Diaconus nevezetes munkáit 1515-ben ő közölte. Tervezett, majd kiadott római feliratgyűjteményt is. Talán a munka szokatlansága és más teendői akadályozták a térkép publikálásában. Végül felesége rokona, a másik nagy kereskedőcsalád saija, az augsburgi patrícius Marcus Welser (1558-1614), aid számos késő ókori és középkori fonásmunka kiadója volt, a 1598-ban a Tabulát is közzétette.18 Örököseitől 1720-ban Szavolyai Jenő herceg (1663-1736) vásárolta meg a térképet, ami halála után, 1738-ban az udvari könyvtárba (ma: Nationalbibliothek, Wien, Ausztria) került,10 és ahol ma is őrzik.20

A térkép korábbi 2-3. századi ismeretek alapján készült, és a 3. század első felében, majd később, a 4. században és II. Theodosius uralkodása idején, 435 körül javították.21 A Római Birodalom fontjait térképszerűen ábrázolta közel 4000 helynévvel, a legnagyobb folyók és néhány hegy stilizált rajzával együtt. A tekercs 682 cm hosszú és 34 cm széles.

A mellékelt térkép a Tabula Peutingeriana szelvénye. Pannónia dunántúli részét, valamint a tartománynak megfelelő, délebbre fekvő közép-itáliai és észak-afrikai területet ábrázolja. A térkép eredetileg 12 szelvényből állt. A

28