Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2008/1 (Szombathely, 2008)
ADATTÁR - Gál József: A XVI. országos dalostalálkozó Szombathelyen, 1905-ben
gAi József A XVI. ORSZÁGOS DALOSTALÁLKOZÓ SZOMBATHELYEN, 1905-BEN AZ ELSŐ ORSZÁGOS MAGYAR DALÁREGYESÜLET Az 1830-1840-es évtized fordulóján alakuló első magyar dalárdák mintájául a német dalosegyletek szolgáltak. Közösen persze a korábbi évtizedekben is énekeltek, csak nem daláregyesületi formában. A csoportos éneklési forma igazi jelentőségét a magyar nyelven való megszólalás adta. Az első hazai dalosegyletek - mai szóval élve - vidéken alakultak meg. Ábrányi Koméi az elsők között említi az 1852-ben létrejött lugosit1 (ma: Lugoj, Románia), viszont nem szól a szombathelyiről, még kevésbé az 1837-es soproni és pozsonyi megalakításáról.' A hazai dalártörténet fontos állomása a Thill Nándor lipótvárosi egyházi karnagy nevéhez fűződő pest-budai dalárda alapítása az 1850-es évek elején. Ábrányi szerint ez az együttes a megteremtője az eredeti „magyar férfi-négyes irodalom”-nak, azaz a négyszólamú férfikarnak.'* 1854. december 8-án mutatkoztak be a budai Európa Szálló dísztermében.1 A nagy siker adta az ösztönzést, hogy pályázatot hjanak ki 1855-ben négyszólamú férfi-négyes dalok megkomponálására. A pályázók jutalmazására 20 aranyat fordítottak a kiírók. A jutalmazottak között volt Them Károly, Doppler Ferenc, Huber Károly, Lorencz János is, akiknek mára már a nevét is elfelejtettük, de dalaikat évtizedekig énekelték a kórusok.5 A dalosmozgalom szélesebb körben az 1860-as évek elejétől kezdett tért hódítani. Ekkortól enyhült a szabadságharc bukását követő osztrák elnyomás, s az értizeddel korábbi magyar nyelven való éneklés tiltása is már a múlté. 1860. október 1-jén megjelent a mozgalom szakfolyóirata, a Zenészeti Lapok, Ábrányi Kornél szerkesztésében. Munkatársai között tarthatta számon a folyóirat a dalármozgalmat támogató jeles zeneszerzőt, Mosonyi Mihályt, Bartalus Istvánt, Rózsavölgyi Gyulát is.f> A dalárda mozgalom elterjedését jelzi, hogy a soproni dalosok 1863-ban dalosünnepre hívták a magyar és osztrák tartományok énekeseit. A találkozót 1863 júliusában meg is tartották, de a résztevők zöme németül énekelt, ezért az „országos dalosünnep eszméjére nem volt hatással"7 Ainál inkább hatása volt az 1864. esztendei pécsi találkozónak. A pécsiek is pályadíjak kitűzésével szorgalmazták a magyar nyelvű dalrepertoár bővítését.8 1864-ben, a pécsi találkozó esztendejében Ábrányi szerint az országban már közel 100 együttes létezett. Számuk változó, gyakorta ennél jóval kevesebb „részint a kitartás, részint kellő szervezet hiányában. De ahol csak ala42
