Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2007. (Szombathely, 2007)

2. szám - ADATTÁR - Kárpáti Judit: A szombathelyi neológ zsinagóga főbejáratának felirata

A zsinagóga szó meglehetősen új keletű, az eredeti héber elnevezés, a „bét háknesszet", gyülekezés háza" kifejezés görög fordításának, a oDvayooyri, „szünagógé" szónak magyaros változata. Az ókori zsinagógákat tanházaknak, bét midrásnak is nevezték, innen származik a jiddis *?W

f sul vagy sül elnevezés, amely még az amerikai modern askenáz körökben a mai napig is igen elterjedt. A templom szó az emancipáció korában került be a zsidó köztudatba: a reform illetve a neológ zsinagógákat jelölték vele. A magyar zsidóság nyelvében azonban főként a jeruzsálemi Szentély elnevezésének szinonimája. Az ókori Izraelben az Örökkévaló és az ember megszentelt találkozási helye az ohél moéd, azaz a találkozás Sátra, a pusztai Szentély volt. Természetesen imádkozni bárhol lehetett, ezt látjuk már az ősatyákról szóló elbeszélésekben is, de a nép számára az Isteni jelenlét ezen a megszentelt helyen, a Szent Sátorban volt nyilvánvaló, szinte szellemi értelemben érinthető. Itt mutatták be a kohaniták (papok) mindennapi áldozataikat, valamint a nép hálaáldozatát vagy bi'ínáldozatait. A pusztai Szentély szigorú előírások szerint épült fel, ahogyan arról a Leviticus (Mózes III.) könyvében is olvashatunk, és ez szolgált mintául a Salamon által építtetett jeruzsálemi Első Szentély illetőleg a fogságból való visszatérés utáni Második Szentély tervezői számára. Már az Első Szentély lerombolását követően megjelentek a száműzetésben azok a gyülekezési helyek, ahol az ott élő zsidók elmondhatták fohászaikat az Örökkévalónak. S noha itt nem történt áldozatbemutatás, mégis a nagyjelentőségű szellemi találkozás miatt már ezeket az imahelyeket is szentnek tartották. Meir Lau, Izrael egykori askenáz főrabbija így ír erről könyvében: „... Szent hely ez a zsidó nép számára. Szent volta még nagyobb hangsúlyt kapott ajeinzsálemi Szentély pusztulásával. Jechezkél próféta szavaiban, »egy kis Templom lettem, nekik« (azokban az országokban, ahová elmentek, t. i. száműzetésben). Bölcseink szerint a zsinagógára és a bét midrásra, tanházra céloz, és mindkettő Szentély, kicsiben. Ennek megfelelő módon kell viselkedni is bennük, meg kell adnunk a »kis Szentélynek« kijáró tiszteletet és jó modort."

9 A zsinagóga a polgári időszámítás szerinti 1. században már általánosan elterjedt intézmény volt mind Izrael földjén, mind a diaszpórában. Ez utóbbiról tanúskodik a Talmud gyönyörű szép leírása a nagyszabású alexandriai zsinagógáról.

10 A Szentély lerombolását követően, i. sz. 70 után a zsinagógák váltak a zsidó élet kizárólagos rituális központjaivá. A 3. századtól már számos zsinagóga maradványait ismerjük: Hámát Tvérja, Kácrin, Korazin, Kfár Náhum Izrael földjén illetve a Dura Europos-i zsinagóga a mai Szíria területén. A galileabeli Cipóri városának akkori zsidó hitéltéről így ír Schöner Alfréd: „Cipóri, latin nevén Sepphoris, a II. Szentély, valamint a Misna és a Gemárá korszakának nagy jelentőségű települése. A kompetens korabeli források megállapítják, hogy a városban 18 zsinagóga működött, s szó van a helyi színház építményéről. Helyt adott a Szinhedrionnak is. Az arab hódítás korában már csak két zsinagógája és két tanháza maradt."

11 21