Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2007. (Szombathely, 2007)

1. szám - KÖNYVESPOLC - Bagi Zoltán: Végh Ferenc: Birodalmak határán - a Balaton partján

úri erősségeiliez, mint például Szigliget, Csobánc, Devecser, Hegyesd, amelyeket a felügyele tűkkel megbízott nádor, illetve országos - 1563-tól kerületi - főkapitá­nyok hadiadóból kiállított katonasága egészített ki alkalmanként. Keszthely vég­várrendszerben betöltött szerepe Szigetvár 1566. évi elvesztésével változott meg, mutat rá a Szerző, hiszen a kanizsai végvidék megszervezésével megbízott tarkői Tahy Ferenc még az abban az esztendőben megtartott várszemléjén a kolostor-őr­hely megerődítését javasolta, amelyhez még a téli időszakban hozzákezdtek. Kö­vetkező fontos eseményként a végvár életében azt emelte ki Végh Ferenc, amikor a földesúri magánkatonaság mellett a Balaton déli partján lévő Fonyód 1575. évi oszmán megszállása után királyi zsoldon tartott helyőrség is szolgálatba állt itt. A 15 éves habom időszakában Keszthely királyi őrsége két és félszere­sére emelkedett, mivel az 1594-ben Győr elestét követően a végvidék erőssé­gei közül csak e vár maradt - Csobánccal és Szigligettel egyetemben - ke­resztény kézen. Az itt szolgáló katonák pedig az új onnan ad hoc jelleggel ki­alakított a magyaróvári-sárvári végvidék irányítása alá tartoztak, egészen 1598­ig, amikor is a régi főkapitányi központot visszafoglalták az oszmánoktól. A 17. század Habsburg-ellenes mozgalmai sem hagyták érintetlenül Keszt­helyt. A Bocskai-felkelés idején kétszer is meghódolt a végvár Némethy Ger­gely serege előtt. Az első alkalommal az őrség kapitánya, az 1600-ban a Bolond­vár alatt életét vesztő Pethő Kristóf helyére kinevezett rokon, Batthyány (II.) Ferenc familiárisa osztopáni Perneszy György is a felkelők oldalára állt, egy rövid időre. „Pártválasztása" nem maradt következmény nélkül, hiszen néhány hónap­pal később az uralkodó által iitódának kinevezte, a Pethő családdal szintén ro­konságban álló szentgyörgyvölgyi Bakács Sándor pápai főtisztet. Azonban az ő katonáinak is többsége - 40 hajdú kivételével - Bocskai hűségére esküdött fel is­mét, így a király hűségén maradtak kénytelenek voltak elhagyni a várat. A Szerző külön alfejezetben emeli ki, hogy a bécsi békét követően az őr­ség nem akarta beengedni az újra kapitánnyá kinevezett Bakácsot és katonáit a végvárváros védművei közé. így ezek Szigligeten állomásoztak, mindaddig, amíg 1609 augusztusának elején szabályos ostrommal - ágyúval támadtak a parancsmegtagadókra - térdre nem kényszeríttették őket. A Bethlen Gábor vezette Habsburg-ellenes harcok közül az elsőben vett részt a keszthelyi őrség. Bakács, a végvárváros kapitánya, az Erdélyi fejede­lem és választott magyar király táborába állt, követve Batthyány II. Ferenc példáját egyrészt. Másrészt, megelőzendő Pethő Gáspárt abban, hogy Beth­lennél kieszközölje a maga számára a keszthelyi kapitányi címet. Az őrséget pedig a zsoldfizetés ígérete csábította a fejedelem hiíségére, mivel 11 év óta (!) nem kapták meg járandóságukat. Az 1622 januárjában Nikolsburgban meg­kötött béke után a királyi biztosok átvették a dunántúli erősségeket, ám ezért kemény feltételeket szabtak Bethlen volt katonái: általános amnesztia hirde­tését, valamint zsoldosztást, illetve -emelést követeltek. Emellett kikötötték, hogy idegen katonaságot nem rendelhet az uralkodó a végházakba. Ez utóbbi feltétel nem teljesült, hiszen a vesztfáliai békét követően a csá­szári zsoldban maradt 19 - kilenc gyalogos, kilenc vértes és egy dragonyos ­ezred egy részét a Magyar Királyság területén helyezte el az Udvari Hadita­nács. 1651 februárjában az egyik gyalog regiment német katonáit Keszthe­85

Next

/
Thumbnails
Contents