Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2007. (Szombathely, 2007)

1. szám - KÖNYVESPOLC - Bagi Zoltán: Végh Ferenc: Birodalmak határán - a Balaton partján

lyen szállásolták el. 1662 aiigusztusában pedig Pio-ezred három százada állomásozott a prezídiumban. A Szerző felhívja a figyelmet arra a különös helyzetre is, hogy bár Keszthely végvár szervezetileg a győri főkapitányság balatoni várkörzetének tagja volt, ám földrajzi helyzetéből fakadóan a Kanizsa ellen vetett főkapitányság kiskomáromi várkörzetével alkotott harcászati egységet a 17. században. Ez is jól mutatja, hogy az udvari döntéshozók mekkora rugalmassággal alakították ki, szervezték meg a védelem rendszert. Kara Musztafa Bécs ellen vezetett hadjárata idején, 1683 júliusában Keszthely főkapitánya, Bakács III. Sándor Thököly Imre oldalára állt. A kahlenbergi csata titán azonban a balatoni várak alig 1 hét leforgása alatt újra gazdát cseréltek. A sorsát a „kuruc királyhoz" kötő Bakács pedig valószínűleg a „Felföldön" halt meg valamikor 1684 márciusát megelőzően. E folyóirat olvasóinak adalékul említjük meg, hogy Bakács 1678 körül martonfai (ma: Bérbaltavár) birtokán erődöt építtetett, amelyben hajdúkat tartott és Rábakovácsiban (ma: Meggyeskovácsi) is egy castelluma volt. A felszabadító háború további küzdelmeiből is kivették részüket a keszthelyi őrség katonái. Részt vettek Buda visszafoglalásában, s aktív szerepet vállaltak a Kanizsa körül kialakított blokád fenntartásában is. Az eseménytörténeti „kötelező ujjgyakorlatot" követően a monográfia második része több olyan fejezetből áll össze, amelyek széles spektrumon tárják fel a 17. századi Keszthely végvárváros belső viszonyait. Végh Ferenc munkájának ez a legérdekesebb és legfontosabb egysége, mint ahogyan ezt 0 maga is mind a bevezetésben, mind pedig az összefoglalásban hangsúlyozza. A Szerző először is tisztázza, hogy lük kerülhettek a keszthelyi királyi őrség élére. Megállapítja, hogy kapitányi, illetve főkapitányi tisztségbe törvényszerűen a tóparti mezőváros birtokos családjaiból kerültek ki, tehát a részbirtokos famíliák között, mintegy „házon belül" dőlt el a végház első emberének személye. Végh Ferenc a helyőrség élére kinevezést nyert személyek tisztségnévterminológia differenciáltságra is magyarázattal szolgál. Szerinte a kapitányi és főkapitányi tisztség látszólag rendszertelen alkalmazása mögött financiális okok álltak. Utóbbi esetében a kinevezett személyére kapott zsold felett rendelkezett a közvetlenül alá rendelt 10 lovas, egy zászlótartó és trombitás hópénzével, illetve a táplálásukra szolgáló asztalpénzzel is. A Szerző definiálja a prezidiális mezőváros fogalmát is. Megkülönböztetve ezt a településtípust a magánföldesúri katonasággal védett mezővárosoktól (pl. Sümeg) és az erődvárosoktól (pl. Győr vagy Komárom). Eszeiint ebbe a kategóriába a végvárrendszer első vonalában lévő, királyi helyőrségű végvárral rendelkező, döntően fegyveresek lakta, fallal övezett mezőváros tartozott, amelyek száma a Magyar Királyság területén két tucatra tehető. Ezen településtípus megjelenésének indikátorát Végh Ferenc a 30 éves háború idején kialakult új hadászati helyzetben látja. A királyi fizetésű katonaság kivonásával és nyugati hadszíntérre csoportosításával megváltozott körülmények között a végváiTendszer képtelen volt ellátni feladatát. A végházak birtokosai ön- és közérdekből fegyvereseik számának öntevékeny növelésébe kezdtek. Megjelentek a földesuruktól fegyveres szolgálatukért cserében teljes vagy részleges úrbérmentességet élvező libertinusok vagy szabadosok, akik beköltözésükkel az oppidum arculatát, társadalomszerke86