Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2007. (Szombathely, 2007)

1. szám - ADATTÁR - Söptei Imre: „Torma az orruk alá!" - Egy vidéki élclap, 1882-1892 - 1. rész

Futó Ferencet valószínűleg a gleichenbergi betegtárs, Mikszáth Kálmán ajánlotta a Tonna szerkesztőjének figyelmébe, vagy még inkább esetleg a „legnagyobb palóc" vette rá kollégáját, hogy írásaival emelje a lap színvonalát. Mindenesetre az 1891. évi folyam harmadik száma azzal a hírrel szolgált, hogy a Pesti Hírlap belső munkatársát sikerült megnyerni az élclap szerzőjének.'*

7 Futó, aid civil foglalkozása szerint bírósági pertárnok volt, 1852. május 28án született Tatán, középiskolába szülővárosában és Esztergomban járt. Budapesten és Nagyváradon (ma: Oradea, Románia) tanult jogot, majd a Budapesti Magyar Királyi Törvényszéken kapott állást. Ifjúkora óta foglalkozott az újságírással is, cikkeket jelentetett meg az Esztergom, a Hon, az Ellenőr, a Bolond Istók, az Üstökös és még számtalan lapban. Törvényszéki irodafőtisztként halt meg 1911-ben Budapesten.

38 1886 és 1892 között dolgozott a Pesti Hírlapnak,

39 eközben kapta a Torma felkérését. Első cikkének rövid történeteiben szinte természetesen tűnik fel a nagyhírű munkatárs, Mikszáth Kálmán is. Gallovich Jenő, aid 1891-ben ldsebb verseket küldött a szerkesztőnek, neve sem ismeretlen a magyar hírlapirodalom történetében, sőt kettőt is jegyeznek ezen a néven. A Tonna esetében, kizárásos alapon az 1870-ben Losoncon (ma: Lucenec, Szlovákia) született Gallovichra gondolunk, aki több vidéki város lapjánál - Debrecen, Arad, Szeged stb. - is dolgozott, pályáját az 1890-es évek elején kezdte Pécsett. 1945 tavaszán, Budapest ostroma idején halt meg.*

0 Lehetséges, sőt valószínű, hogy még többen is közreműködtek a lap készítésében, azonban ezek többnyire álnevet használtak, amelyek alapján szinte lehetetlen azonosítani őket. Erre egyelőre azéil sem vállalkozunk, mivel próbálkozásaink elején rögtön olyan álcákra bukkantunk, mint pl. a Sincerus (jelentése: igaz vagy természetes), amelyet többen is használtak a kor szerzői közül.

41 Az lap megjelenésében szerepet vállaló, ismert szereplők közül az írók és szerkesztők után mutatjuk be, de nem utolsó sorban említjük Adler Mór nevét és szerepét, aki talán az ilyen típusú lapoknál a legfontosabb közreműködő volt, a grafikus. A korabeli élclapoknál ugyanis, ahogy a mai ilyen típusú folyóiratoknál, mivel a karikatúrák is a humor forrásai voltak, nagy jelentősége volt az illusztrációknak. Adler 1826-ban született Óbudán, majd Pesten a Weiszenberger-féle rajziskolában kezdte művészeti tanulmányait, ahonnan hamar kitűnve a bécsi akadémiára került. Itt 1842 és 1845 között Ender és Kupelwieser mesterektől tanult, de szegénysége miatt kórházi patológiai rajzok készítésével kellett magát fenntartania. 1845-től Münchenben, 1846-tól 1848-ig Párizsban képezték tovább készségeit. Pesten 1851-ben mutatkozott be először műveivel, ahol aztán 1902-ben bekövetkezett haláláig alkotott. A magyar úttörő festők között tartották számon, főleg arc- és tájképeket festett. A Magyar Történeti Arcképcsarnok számára vásárolták meg Eötvös Józsefről készített portréját 1872-ben, a Szépművészeti Múzeumban egy csendélete kapott helyet.*

2 Feltehetően Adler nemcsak a címoldali fejléc ábráit és azokat a metszeteket készítette, amelyek a humoros írások illusztrációiként alkalmaztak, hanem azoknak az arcképeknek egy részét is, amelyeket a Dunántúli Hírlap mintájára, a Tonna sorozatban mutatott be. 58