Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2007. (Szombathely, 2007)

4. szám - Erdődy Gábor: A horvát kérdés belgiumi megítélése a Batthyány-kormány időszakában

Vrsac, Szerbia) körüli csatározásokról. 89 Ezt követően vált valóban rendszeressé a tájékoztatás a délvidéki harcokról, igaz meglehetősen rövid hírek formájában. Az összeurópai fejlődés legsúlyosabb tehertételét a radikalizmus általá­nos térnyerésében megjelölő ultrám ontán Journal de Bruxelles a magyaror­szági békés átalakulás folyamatát szintúgy a nemzetiségi konfliktus kiélező­désétől látta leginkább veszélyeztetve. A magyarokkal szemben tanúsított ko­rábbi objektív magatartását módosítva augusztus 6-án megjelenő számának „Revue politique" című rovata immár arról tájékoztatta olvasóit, hogy „a ma­gyar gőg nm-re súlyos csapásokat mérnek a horvátok győzelmei, amelyek egy­re inkább elhomályosítják a magyarok katonai hősiességéről széles körökben elterjedt véleményeket. 61 Őszintén jóindulatúnak távolról sem nevezhető hangnemben, a konfliktus végkimenetelét sokban megelőlegezve azt taná­csolta a magyaroknak, akik az itáliai háború kapcsán szerinte felettébb egy­szerűnek láttatják 50.000 katona kiállítását, hogy fordítsanak inkább több fi­gyelmet saját ügyeik rendbe tételére, mivel „egy kicsit kevesebb szájhőskö­déssel és több energiával" bti talán nem kockáztatnák bukásukat. Július közepén a Gazette de Liege a pesti országgyűlés munkájának kö­zéppontjában álló legfontosabb kérdésként a Horvátországban és a dunai „belső" tartományokban kitört lázadást jelölte meg. Hitelt adott Ferdinánd állításának, hogy a dinasztia szeretné a polgárháborút elkerülni, ám a tájé­koztatás teljességére törekedve arra is kitért, sokan azt a látszatot igyekez­nek kelteni, mintha az uralkodó állna a zendülés mögött, és abban nem a résztvevők szabad akarata nyilvánul meg, hogy a nemzetiségi tömegeket való­jában lázítók bujtották fel. 68 A konzervatív katolikus orgánum augusztus 1­jén részletesen beszámolt a magyar parlament felirati vitájáról, mindenek­előtt az olasz és a horvát kérdést állítva tájékoztatója középpontjába. Magyar szempontból igen kedvezőtlennek, és beigazolódása esetén valódi katasztró­fával fenyegetőnek nevezte a Szerbia és Bulgária irányából, a horvátokkal való egyesülés céljából a határokon már átkelt, állítólag mintegy 70.000 katona közeledésének hírét. A cikkíró azt állította, hogy Jellacic zászlaja alatt vala­mennyi Magyarország ellen készülő háborús párt koncentrációját készítik elő. 04 A szerző másnap megkönnyebbüléssel üdvözölte Batthyány és a horvát bán bécsi, a megoldás reményében kezdeményezett találkozójának gondola­tát. Túlfűtött békevágyától átszellemülve a Bánátban zajló eseményekből pe­dig máris arra következtetett, hogy a fejlemények váratlan fordulatot vettek, és a szembenálló csapatok a harc helyett a fraternizálás útját választották. 65 1848. július-augusztusa folyamán a belga radikális közvélemény látóköré­ben is egyre hangsúlyosabb helyet foglalt el a magyar-horvát viszony kiéleződé­se. Az európai dimenziókban kiteljesedő kölcsönhatásrendszer egyik stratégiai jelentőségű negatív mozzanatát a vizsgált lapok a magyar kérdésben jelölték meg. A L'Éclaireur július 15-én hosszú cikkben tájékoztatta közönségét arról, hogy István főherceg nádor nyitotta meg a pesti országgyűlést, bejelentve egy­úttal teljhatalommal történt felruházását. A királyi alteregó beszédét ismertetve az ország rendkívüli körülményeit ecsetelte, és olvasói felé a magyar értelme­zést közvetítve Horvátország részéről nyíltan mutatkozó lázadásról, az Al-Du­nán pedig a békét megzavaró csapatok garázdálkodásairól szólt. A kedvezőtlen 25

Next

/
Thumbnails
Contents