Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2007. (Szombathely, 2007)

2. szám - KÖNYVESPOLC - Spiegler Tibor: Fábián Gyula emlékezete

országos kiállításoknak, irodalmi estek résztvevője és pedagógiai tárgyú írások szerzője is. Néprajzi tárgyú írásai már főiskolás korában is megjelentek a Néprajzi Értesítőben. Az ország nyugati felében élve is hamar megtalálta az őt érdeklő néprajzi témákat. Talán egyik legjelentősebb néprajzi írása a jaki fazekasságról a Vasi Szemle első számaiban jelent meg. A tanulmány az itt bemutatandó írások között is helyet kapott, a könyvön belüli reprint kiadásban. Lehetséges, hogy Fábián Gyula szerteágazó tehetségén kívül a város kedvező kulturális légköre is hozzájárult ahhoz, hogy a tanáremberből előtörjön a képzőművész, az író, a muzsikus. Bizonyára így volt, hiszen Szombathely a huszadik század elején pezsgett, fejlődött, színes életet élt. Akik nem ismerik a város művelődéstörténetét, vagy annak csak egyes szakaszaival, esetleg sajátos területeivel találkoztak eddig, azok most átfogó, részletes képet kaphatnak Gál József tanulmányából, aki a tőle megszokott igényességgel és részletességgel vezeti az olvasókat végig a város kulturális életén a kiegyezéstől a 2. világháborúig, bemutatva azt, hogy milyen közegben élt, dolgozott Fábián Gyula és családja. A kötelező elemi iskolai oktatás beindításával kezdődött az a nagy ívű oktatási folyamat, mely a tanoncképzésen és a gimnáziumi oktatás bevezetésén keresztül a jegyzőképzésig vezet. A pedagógusok működése, iskolán kívüli tevékenysége az önképzőkörök fellendülése a közművelődés igényét az öntevékeny képzés formáinak megtalálását jelentette. Sorra alakultak a dalárdák, színjátszókörök, olvasókörök. 1922-ben a Vasvármegye és Szombathely város Kultóregyesülete létrejöttével teremtődik meg az a közeg, melyben Fábián Gyula igazán magára talál. Zenei estek, kiállítások, a képző- és iparművészet szinte minden ága kínálja magát, hogy tehetségét kipróbálhassa és a város, a megye közönsége elé tárhassa. Mint igazi pedagógiis, a gyermekek nevelése és képzése állt a szívéhez a legközelebb. Hogy mennyire így volt, az a Nagy Lajos Gimnázium tanárának Hargitai Helgának a tolla alól kerekedik elénk, aki Fábián Gyula Ifjúsági regényeiről írt egy fejezetet az emlékkönyv számára. Mint írásából kiderül, Fábián Gyula nem csak írt az ifjúság számára, de tanulmányozta, felmérte olvasási szokásaikat is. Az eredményt az iskolai értesítőn keresztül megismertette kollégáival is. Hitt az írásai jellemnevelő erejében. Első igazi regénye a Zöld Elefánt címet viselte, melyet már a diákjai olvasási szokásainak ismeretében írt, a kor diákéletéből merítve témáját. A történelmi regényeinek népszerűségét nem csak a pergő cselekmény, hanem a hitelesen megrajzolt történelmi háttér is növeli. E hitelesség érdekében a regényíró Fábián Gyiila levéltári és könyvtári kutatásokat is végez. A kis Mozart című írása a zeneszerető ember munkája, amelyben kis meséket mond a zeneszerző gyerekkoráról, emberközelbe hozva azt. A közös élmények fontosságára, a természet szeretetére és a cserkészélet szépségeire építette fel A száj ki cserkésztábor címii regényében a figurák és a helyszín megválasztásával, a jellemek gondos kimunkálásával érte el, hogy ifjú olvasói az az élmény résztvevőivé, és egy közösség részeivé válhattak. A műben megjelent Fábián Gyula gúnytól mentes humora is. Természettudományos műveltsége kapott tágas teret a 2004-ben újra kiadott 87