Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2007. (Szombathely, 2007)

2. szám - KÖNYVESPOLC - Spiegler Tibor: Fábián Gyula emlékezete

Különös háború címet viselő, izgalmas, sajátos helyszínen játszódó regényében. A termeszekkel harcban álló városka Mártonvására, és lakói a regény hősei. A római alapítású városka és szeretettel rajzolt hősei a korabeli Szombathely és nevezetes figurái vonásait hordozták, köztük a regényíróét is. Az események közé pedig komoly természettudományos ismereteket rejtett Fábián tanár úr, olyan ügyesen, hogy élvezetes és olvasmányos regényt adhatott a mai kor kisdiákjai kezébe is. A fejezet szerzője őszinte szeretettel beszél egykori bölcsészkari tanáráról, Fábián Pál egyetemi tanárról, nyelvészről, Fábián Gyula fiáról, aki a következő oldalakon közli visszaemlékezéseit édesapjáról. A Fábián család legkisebb gyermeke számos adalékkal egészíti ki ismereteinket az alkotó, merész szellemű édesanyáról, aki a férfiakkal azonos tanulmányokat végzett a főiskolán, ami abban a korban nem mindennapos dolognak számított. A szabad légkörben felnövő fiú hamarosan apja kéziratainak első olvasójává és kritikusává vált, egyben részesévé az alkotói folyamatnak, mely a harmincas években érte el a csúcspontját. Ekkor íródott többek között a Hej, Rákóczi, Bercsényi, Bezerédj! című történelmi regény és a tudományos elemeket bőségesen hordozó Az ősemberek völgye is, mely Almásy László szaharai kutatásainak eredményein alapszik. Fábián Gyula alkotó kedve sok mindenben mutatkozik meg. Az emlékező fiú elmeséli a kedvtelésből detektoros rádiót barkácsoló, a méhekkel bajlódó, a kaktuszokat nevelő apát éppúgy, mint a rézkarcolást nagy nütvészi odaadással végző alkotó embert. Azt gondolná az olvasó, hogy ennél több már nem férhetett egy ember napjaiba. De bizony fér, mert a muzsikus Fábián tanár úr az ének-zene órákon szakszerűen helyettesítette tanártársait, lelkes művelője és terjesztője volt az eszperantóhoz hasonló „ido" nyelvnek is. Fábián Pál édesapja legtiszteletreméltóbb vonásaként említi, hogy öntudatos felvidékisége ellenére, teljesen azonosulni tudott az őt befogadó szombathelyiekkel. Könyvei olvastán, festményei láttán kétség nem férhet hozzá. A fiúi visszaemlékezés folyamába egy nem kevéssé érdekes egyéniségű, ám szintén nem művésszé lett unoka kapcsolódott be. Fábián Gyula Mária leányának fia. Az ő édesapja szintén nagy súllyal voltjelen a város művészeti életében. Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék elnöke, Radnóti Kovács Árpád fia. Tőle tudjuk meg azt, hogy míg nagyapja a regényeiben örökítette meg a szombathelyi polgárokat, édesapja viszont szívesen rajzolta és festette őket. A nyőgéri és a szaléziaknak festett oltárképéhez számos barát, ismerős ült modellt. A háború után született unoka már nem láthatta az alkotó nagyapát, viszont ismerhette a sorsába beletörődött, könyvei bezúzását tétlenül szemlélő, a művészettől visszavonult embert. Azt az embert, aki nem hitte már, hogy könyveit még újra kiadják, hogy etnográfiai munkái ismét alapművek lesznek, képei pedig újra aukciók nagy értékű darabjaivá, gyűjtemények megbecsült kincseivé válnak. Az unoka már csak a könyvekből, folyóiratokból és a nagymama Biczó Ilona elbeszéléséből ismerhette meg nagyapja fénykorát. De szerencsére megismerte és megőrizte a családi anekdotákkal, történetekkel 88