Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2007. (Szombathely, 2007)
2. szám - KÖNYVESPOLC - Paksy Zoltán: Békés Márton: A becsület politikája
nül szükségessé teszi, hogy a belső rendet mielőbb helyreállítsuk, s minden rendelkezésre álló eszközzel megszilárdítsuk. Készséggel osztozom azon közfelfogásban illetve a tények is igazolják, hogy jelenlegi súlyos, úgyszólván kétségbeejtő helyzetünk közvetlen oka a nyakunkra nőtt zsidóság, elismerem, hogy a józan gondolkodású, keresztény nép haragja a minket ért szerencsétlenségért a zsidóságot jogosan teszi felelőssé, de ezen felelősségre vonásnak semmi estre sem szabad a zsidóságnak kifosztásában, bántalmazásában, legyilkolásában megnyilvánulnia. A külföld szeme rajtunk nyugszik, minket figyelnek minden oldalról, vajon van-e bennünk elég szilárd akarat, erő és intelligencia, hogy a reánk szakadt szerencsétlenségből emelt fővel, diadalmasan tudunk kiemelkedni.' 1 '' A rend és nyugalom helyreállítását biztosítani igyekvő kormánybiztosítási iitasításból nem a jól kivehető zsidóellenes szemlélet az érdekes, Sigray mérsékelt antiszemitizmusa sok más esetben is tetten érhető (a szerző a kötetben erre sehol nem tér ki). Ami itt a megdöbbentő az az, hogy Sigray azonosult azzal a korabeli nézettel, mely szerint az 1. világháborút követő eseménysorozat, a háborús vereség, a botrányos békefeltételek és a tanácskormány hatalomra kerülése mögött a „zsidóság" állt. Ezek szerint Sigray nem látta át, hogy ezen események hátterében, milyen nemzetközi összefüggések, nagyhatalmi érdekek, a magyar társadalom ellentmondásai, és más, az eseményeket előidéző valós okok álltak. A zsidóságot bíínbaknak kikiáltó nézettel a társadalom kevésbé iskolázott vagy politikailag motivált rétegei azonosultak, egy művelt arisztokratától feltétlenül elvárható lett volna az árnyaltabb látásmód. A második példa az 1921. évi nyugat-magyarországi felkelés történetének tálalása. Az 1. világháborút lezáró béke Nyugat-Magyarország egyes területeit Ausztriának ítélte, amely ellen a hivatalban lévő magyar kormányok - Teleki és Bethlen - diplomáciai úton igyekeztek lépéseket tenni. Ismeretes, hogy ennek lett az eredménye, hogy a Sopron környéki népszavazás révén e régió Magyarországé maradt. Miközben ezek a tárgyalások folytak, egy csoport szélsőjobboldali felfogású katonatiszt fegyveres felkelést robbantott ki, és akadályozni igyekezett a terület elcsatolását. Vezetőik Prónay Pál, Héjjas Iván, Hír György és Ostenburg-Moravek Gyula voltak, a Horthy-féle nemzeti hadsereg legkegyetlenebb, egy sor gyilkosságot elkövető, radikálisan szélsőjobboldali felfogású tisztje. Sigray, mint kormánybiztos velük működött együtt, s őket egyik parlamenti beszédében „önzetlen hazafiként" említve, védelmébe vette, kifejtve, hogy „nem a rideg, számító reálpolitikusok, hanem mi, a hazafias rajongók, a kalandorok, a nemzeti eszme bolondjai leszünk azok, akik helyre fogjuk állítani a régi Nagy-Magyarországot!". (97. p.) (Megjegyzendő, hogy - visszautalva a fenti példára - Sigray a jelek szerint itt sem ismerte fel, hogy egy ilyen fegyveres akciónak milyen szerepet kell tulajdonítani és milyet a nemzetközi diplomáciai lépéseknek.) A nyugat-magyarországi felkelés történetének bemutatásához elengedhetetlenül szükséges láttatni az abban résztvevők politikai orientációját, például, hogy e katonatisztek egy része - Héjjas, Prónay - ebben az időben Magyarországon a szél83
