Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2007. (Szombathely, 2007)

2. szám - KÖNYVESPOLC - Paksy Zoltán: Békés Márton: A becsület politikája

nevezte ki. Ez a pozíció gyakorlatilag teljhatalmat jelentett a zűrzavaros időkben az alárendelt négy vármegyében, Mosón, Sopron, Vas és Zala megyékben. A szerző részletesen ismerteti a gróf tevékenységét iij szerepkörében, kiemelve, hogy legfontosabb célja a rend és béke helyreállítása illetve megőrzése, valamint a bolsevista propaganda megakadályozása volt. A kormánybiztosi funkciót 1919 decemberéig látta el, ekkor a kormány Vas vármegye főispánjává nevezte ki. Azonban ezt az új pozíciót sem sokáig töltötte be, 1920 januárjában ugyanis a körmendi választókerület nemzetgyűlési képviselőjévé választották. 1921 januárjában a Teleki kormány ismét kormánybiztossá nevezte ki, ezúttal a szűkebb, Mosón, Sopron és Vas megyéket felölelő NyugatDunántúl területére. Ezek a folyamatos pozícióváltások is jelzik a korabeli Magyarország belpolitikai viszonyainak rendezetlenségét, melyhez 1921-ben két fontos esemény is társult, IV. Károly Habsburg uralkodó két restaurációs kísérlete. Sigray mindkettőnek fontos szereplője lett, a király híveként mindkét alkalommal a környezetében tartózkodott, s a tárgyalásokon is részt vett. Ezeket a fontos eseményeket a szerző részletesen ismerteti, olyan összefüggésekre is utalva, amelyek esetleg addig elkerülték a kutatók figyelmét. IV. Károly kudarcát az őt támogató személyek felelősségre vonása követte. Sigrayt leváltották kormánybiztosi pozíciójából, letartóztatták, szabadságát 10 hét vizsgálati fogság után nyerte vissza. Az eljárást végül 1924 júliusában az igazságügy-miniszter előterjesztésére megszüntették. Sigray 1920 és 1939 között végig parlamenti képviselőként tevékenykedett, s mindvégig következetesen képviselte a legitimizmus elveit, sőt az 1930as évek közepétől már az irányzat vezéralakjának tekinthető. Ekkor a legitimizmus új szerepkörbe került, a kisgazdapárt és más demokratikus erők mellett az egyre erősödő szélsőjobboldallal szemben kínált alternatívát. Az évtized végére azonban láthatóvá vált, hogy kudarcot vallottak, az 1939. évi választáson a különböző nyilaskeresztes pártok erősödtek meg, míg a legitimista és demokratikus ellenzék katasztrofális vereséget szenvedett. Sigray nem is indult a választáson, indoldása szerint választókeriiletének átalalatása miatt. 1942-től viszont a felsőház tagja lett, ahol beszédeiben továbbra is legitimista elveket képviselt. A 2. világháború időszakában következett el Sigray életének legpozitívabb szakasza. Mint legitimista politikus ahhoz a vegyes összetételű németellenes táborhoz kapcsolódott, amelyben kisgazda, liberális és más polgári demokrata személyek is részt vettek. E kör tagjaként vett részt több fellépésben, így együttműködött Bajcsy-Zsilinszky Endrével is. Követelték a német szövetségtől való elszakadást és az angolszász orientációt, ennek érdekében titkos szervezkedésbe is kezdtek. Ebből következett, hogy 1944-ben, a német megszállás után Sigray is azok közé került, akiket a Gestapo letartóztatott és Mauthausenbe deportált. Szerencséje volt, hogy ez csak pályafutása végét jelentette, s nem került az életébe. Szabadulása után nyugatra távozott, ám a fogságban szerzett betegsége miatt nem sokkal később elhunyt. Mindezeket, Sigray Antal pályáját, a korabeli történeti-politikai eseményekben játszott szerepét, valamint magánéletét, s végül röviden összefoglalva néze81