Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2007. (Szombathely, 2007)

2. szám - KÖNYVESPOLC - Paksy Zoltán: Békés Márton: A becsület politikája

KÖNYVESPOLC BÉKÉS MÁRTON: A BECSÜLET POLITIKÁJA Gróf Sigray Antal élete és kora. Vasszilvágy, £007. 310, [18] p. (A Magyar Nyugat Történeti Kiskönyv Iára; 4-.) Békés Márton könyve egyetlen személyről, gróf Sigray Antalról szól. Sigray, 1879-ben született a Vas megyei Iváncon és 1947-ben halt meg New Yorkban. Mint vagyonos arisztokrata - 6000 holdas földbiilokos - politikusként komoly szerepet játszott a 20. század első felének magyar belpolitikai életében. Már 24 éves korában, 1904-ben származása révén tagja lett a főrendiháznak, első beszédét azonban csak 1916-ban mondta el. A főrendiházban 1918-ig elhangzott felszólalásai alapján a szerző úgy körvonalazza Sigray politikai felfogását, hogy az „nem kifejezetten demokratikus, főképpen nem annak radikális, emancipatórikus értelmében vett ellenzéki volt, hanem a lassabb, konzervatív reformok elkötelezett híve, egy cseppnyi agrárius felfogással". Emellett nézeteinek sarkalatos részét képezte királyhűsége: „A Szent Korona területi integritása és a trón biztonsága iránti ragaszkodás megszentelt tradíció'" - idézi a szerző egyik beszédét. (43. p.) Az őszirózsás forradalom alatt Sigray a hozzá hasonló konzervatív elveket valló arisztokratákkal együtt a háttérbe húzódott, s a szerző szerint a Nemzeti Tanácsra sem esküdött fel. Sigray már a háború végén felajánlotta szolgálatait a kormánynak, ezt 1918 novemberében is megismételte, a béketárgyalásokat megelőzően akarta kiváló nyugati kapcsolatait hasznosítani, melyek előkelő amerikai felesége révén amúgy is tovább szélesedtek. Az önzetlennek tűnő felajánlkozást némileg árnyalja, hogy Sigray a svájci kiutazáshoz a kormánytól - jómódú arisztokratától szokatlan módon - komoly összeget kért, várható költségei fedezésére. Az egyezkedés után végül a Sigray család elhagyta az országot, Svájcban telepedett le, ahol a gróf megpróbálta összeköttetéseit hazája javára kamatoztatni. A magyarországi politikai változások, a Tanácsköztársaság kikiáltása azonban számára is új helyzetet teremtett, bekapcsolódott az ellenforradalmi szervezkedésbe. Ennek legismertebb szervezete a Bethlen István vezetésével Bécsben tevékenykedő Antibolsevista Comité lett, melynek a radikális szárnyához tartozott Sigray. Ez annyit jelentett, hogy csoportjuk fegyveres akciókat is szervezett a bolsevista Magyarország ellen. Ok támadták meg és fosztották ki a bécsi magyar nagykövetséget, hogy pénzt szerezzenek ellenforradalmi vállalkozásukhoz (ennek az akciónak csak az előkészítésében vett részt), és ők kísérelték meg az első fegyveres betörést az ország területére. A Tanácsköztársaság bukása Sigray számára komoly politikai funkciókat hozott, a Friedrich-kormány ugyanis Nyugat-Magyarország kormánybiztosává 80