Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2006. (Szombathely, 2006)

4. szám - ADATTÁR - Lőcsei Péter: Miről vallanak a könyvek? - Válogatás a Weöres Sándornak ajánlott könyvekből és a költő dedikált köteteiből - 3. rész

A költő népszerű gyermekversét Szántó Piroska illusztrálta, és ajánlotta Weöreséknek: Mese Vackorról, egy pisze kölyökmackóról. Bp., 1956. 79 p.: ,^Amynak és Sanyinak nagy szeretettel 1956 máj. 22. Piroska" Szegény Yorick. Bp., 1971. 133 p.: árnynak és Sanyinak nagy szeretettel 1971 július 29 Kormos Pista" Fehér mágia. Bp., 1974. 374 p.: ,yAmynak és Sanyinak szeretettel 1974júl. 22 Kormos Pista" N. N. bolyongásai. Bp., 1975. p.: ,,Amynak és Sanyinak Kormos Pista 1975. morc. 17." Fodor András (1929-1997) József Attila-díjas költő, műfordító, szerkesztő a magyar irodalom fáradhatatlan szervezője és krónikása volt. Kivételes méretű és alaposságú, több tízezer oldalas naplójában megelevenedik a korszak irodalmi, képzőművészeti és zenei élete. A sajtó alá rendezett kötetekben Fülep Lajos, Lator László, Domokos Mátyás, Beney Zsuzsa és Kormos István társaságában több alkalommal is feltűnik Weöres Sándor és Károlyi Amy. Ezek közül idézek néhány jellemző példát: „[1950. I. 25-én] Lator azAlcadémiai Könyvtárba csábít. Ott Weöres Sanyikával találkozhatunk. Esetlen, gyermekes, most is, mint tavalyi ismerkedésünkkor, de hathatósan tessékel bennünket a nemrég megnyílt, pompásan berendezett olvasóba. [...] Sanyival időnkint kimegyünk cigarettázni. Semmi újat se tud magáról mondani. Csodálatosképpen hónapok óta nem bántják. Jelenleg rádióhangjátékot ír, s mosolyogva mutat az egyik dekoratív faliújságcikkre: az ő műve"

VJ 1954. november 25-én Weöresék felkeresték Fülep Lajost. „Sanyika verset hozott, bizonyos Medeia című kompozíciót. Miközben átadja a kéziratot, siralmas képet fest költői helyzetéről. - Nincs értelme az íi'ásnak, senkit sem érdekel már, amit én csinálok - panaszkodik. Azok a barátok, akik két-három éve még fogékonyak voltak, most már értetlenkedve, unottan, pozitivista szkepszissel fogadják írásait. O maga is érzi, milyen reménytelen az egész ügy. Ez aztán az igazi poésie pure, amikor magát a költőt se hatja meg az, amit ír. Mert bizony Lajos bátyámon kívül senki sincs, akinek ítéletében teljes mértékben meg lehetne bízni. - Ez igaz...szól közbe az Öreg -, de nem muszáj mindent hozzám mérni. Különben is nem igaz, hogy ne akadjon nyolc-tíz ember, akit érdekelnének írásaid. Gondolj csak a Mária mennybemenetele kéziratos sikerére! Attól még, hogy nyomtatásban nem jelent meg, nem kell elkeseredni, hiszen Dante is csak nyolc-tíz ember számára csinálta a maga világirodalmát."

ao A beszélgetés folytatásában hangzott el a professzor elmarasztaló véleménye Weöres egyik szép költeményéről, Az elveszített napernyőről. Fodor szerint egyértelmű, hogy Fülep a költőt alkalmatlannak, illetéktelennek tartotta önmagának és műveinek értékelésére. 72