Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2006. (Szombathely, 2006)

4. szám - Mürber Ibolya: Vas megye és az 1956-os magyar menekültek

dés éltelmében 1955. október 26-án az osztrák parlament ratifikálta az ország örökös semlegességét. Az önálló osztrák hadsereg felállítása magyar forradalom kitöréséig azonban még nem fejeződött be, ütőereje jelentéktelen volt. Az első 12.500 újonc

4 is csak 1956. október 15-én vonult be. Október 26-án azonban már készültségbe helyezték, és a határra vezényelték őket, noha fegyveres bevetésre csak négy hónapos kiképzést követően lettek volna alkalmasak.

5 A határvédelem megerősítése főként a lakosság megnyugtatását szolgálta: a hadsereg mindent megtesz az ország és lakosainak védelmében. A burgenlandiaknak még igencsak élő és intenzív emlékei voltak a szovjet megszállásról, hiszen csak egy évvel azelőtt hagyták el az utolsó szovjet csapatok a tartományt. Azonban, ha a katonapolitikai realitásokat figyelembe vesszük, miként tudta volna a Ids, gyakorlatilag újoncokból álló osztrák hadsereg a hatalmas Vörös Hadsereget feltartóztatni a határon? A válaszunk hangozhatna így is: legalább olyan „sikeresen", mint ahogy annak idején, az 1938. évi Anschluss idején esélytelen lett volna a Harmadik Birodalom Wehrmacht-túlerejével szemben. A különbség azonban egyértelmű! 1938-ban Aiisztria, legalábbis a lakosság és a politikai elit nagyobb része, nem is akarta megvédeni országa függetlenségét. Azonban 1956-ban mind a lakosság, mind a kormány egyértelműen kiálltak az ország területi integritása mellett és azt minden „rendelkezésre álló eszközzel", ahogy ezt az államszerződésük számukra előírta, hajlandóak lettek volna megvédeni. A magyarok legnagyobb hányada, közel 180.000-190.000 személy nyugati szomszédunk felé hagyta el hazáját. Míg körülbelül 20.000 egykori honfitársunk döntött úgy, hogy a „blokkon kívüliség" felé kacsingató titói Jugoszlávia irányába próbál szerencsét és keres magának új hazát Magyarország határain kívül. Pontos, minden kétséget kizáró adatokkal azonban nem rendelkezünk a tényleges menekültszámról. A különböző magyar és nemzetközi statisztikák eltérő információkkal szolgálnak. Ez azonban nem csak a statisztikai műfaj jellegéből adódó sajátossággal áll összefüggésben, miszerint a statisztikák javarészt úgy alakíthatók, ahogy azok éppen a kívánalmaknak és az elvárásoknak megfelelnek. Hanem javarészt annak tudható be, hogy az egyes országokban eltérő adatfelvételi célcsoporttal, módszerekkel és (ideológiai) céllal készítették a statisztikai felméréseket a Magyarországot elhagyó személyekről. 1957. első felében a Központi Statisztikai Hivatal (továbbiakban: KSH) egy felmérést készített az „illegálisan külföldre távozott személyek főbb adatai" címmel. Ez a közel 80 oldalas tanulmány akkor „szigorúan bizalmas" minősítést kapott, amit csak a rendszerváltást követően oldottak fel. A fegyveres erők és közbiztonsági ügyek minisztere 2/1957. sz. rendelete alapján 1957. február 20-ig ki kellett jelenteni azokat a 15 éves és az annál idősebb személyeket, akik 1956. október 23-a után illegálisan külföldre távoztak, eltűntek vagy meghaltak.

0 A kijelentőlapokhoz statisztikai szelvényeket csatoltak, amelyek adatait a KSH dolgozta fel. így a KSH csak a rendelet alapján bejelentett 160 ezer személy adatait tudta számításainál figyelembe venni. 8