Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2006. (Szombathely, 2006)

4. szám - Mürber Ibolya: Vas megye és az 1956-os magyar menekültek

1957 kora tavasszal az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága már megközelítően 200.000 Ausztriába menekült magyartól tett említést.

7 Az ENSZ-számadatokhoz képest az osztrák hivatalos adatok egy kicsit kevesebb hazáját elhagyó magyarról tájékoztatnak. Eduard Stanek, az osztrák belügyminisztérium egykori tisztségviselője, aki maga is az események aktív résztvevője volt, menekültekről szóló könyvében

8 180.432 osztrák földre lépett magyar állampolgárról tudósít. A menekültügyért felelős osztrák belügyminisztérium hivatalos adata is ehhez az értéhez közelít. Az 1957. februári felmérése 180.461 fős magyar menekülttömeggel számolt. Ez a 110 oldalas belügyi statisztika nem kapott szigorúan titkos minősítést, azonban csak belső hivatali használatra készült. Az osztrák kormány folyamatosan beszámolt a sajtó és a rádió útján a határátlépők számáról főként a pánikhangulat elkerülése végett mégsem érezte szükségét, hogy ezen valóban igen nagy menekülttömegről és annak társadalomstatisztikai jellemzőiről minuciózus tájékoztatást adjon az egész lakosságnak. Vajon milyen összefüggésekre vezethető vissza, hogy se a menekülteket „kibocsátó" és se a „befogadó" országok hatóságainak nem sikerült a pontos menekültszám feltérképezése? Az osztrák hatóság a menekülők hivatalos regisztrációját csak 1956. október 28-án kezdte meg. Tehát az azt megelőző 5 napon az osztrák-magyar határszakaszt átlépő személyek hivatalos számba vételére nem került sor. A pontos menekültszám rekonstruálását tovább nehezíti a regisztrált és regisztrálatlan menekültek száma közötti jelentős eltérés. A forradalom napjairajellemző volt, hogy magyarok csopoilosan „átlátogattak" Burgenlandba, ahol hagyták magukat akár élelmiszercsomaggal is megajándékozni. Ezek a szomszédoló csoportok azonban még aznap visszatértek Magyarországra. Például október 29-én, a forradalmi hangulat hevében közel 3000 átkeltek zászlókkal és zeneszóval a határon Rattersdorf és Lockenhaus burgenlandi kistelepülések irányába, hogy az osztrák sógorokkal „összebarátkozzanak" és öi-vendjenek az „újjászületett testvériségnek". Napokon belül a forradalmi győzelemtől és a változások reményétől fellelkesülve 200 átsétáltak a szintén szomszédos Lutzmannburgba, hogy meghallgassák a vasárnapi misét.

9 Arra a kérdésre, hogy ezen „sógorlátogatások" alkalmával lemaradoztak-e egyesek és „elfelejtettek-e" hazatérni, és ha igen, milyen számban ma már nem lehet biztos választ találni. Az osztrák határvédelem október 28-ig nem zárta le a határt az ilyen látogatások előtt, illetve nem alkalmazott erőszakot visszafordításuk és elrettentésük céljából. Másrészt sokan voltak, akik tudatosan vagy véletlenül elkerülték a határátlépést követő hivatalos számbavételt. Ezen személyek félelemből, tudatlanságból cselekedtek így, vagy csak nem érezték szükségét a hivatalos segítségnyújtásnak. Hivatalos regisztrációjukra utólag, akár hónapokkal később került sor, amikor valamilyen osztrák hatósággal, például a menekültpapírok kérvényezésekor, illetve a kivándorlást intéző segélyszervezetekkel kerültek kapcsolatba. A menekültek többsége az osztrák határ északi részén hagyta el az országot, főként gyalogosan. A határhoz vezető utakat lezárták, a vasúti közlekedés 9