Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2006. (Szombathely, 2006)
4. szám - Mürber Ibolya: Vas megye és az 1956-os magyar menekültek
MÜRBER IBOLYA VAS MEGYE ÉS AZ 1956-OS MAGYAR MENEKÜLTEK A MENEKÜLÉS ÉS AZ AUSZTRIAI TÁBORI LÉT Az 1956-os magyar forradalom következményeként megközelítőleg 200.000220.000 magyar állampolgár elhagyta hazáját. Nem volt olyan menekült, akinek nem maradtak rokonai vagy barátai Magyarországon és talán nem is maradtak olyan családok itthon, akiket valamilyen összefüggésben, rokoni vagy baráti-ismerettségi fokon, nem érintett volna a „disszidálás". A távozók, különösen a felnőtt generációk, már 1945-ben, majd az 1948. évi kommunista hatalomátvételt követően kényszerűen beilleszkedtek egy új eszmerendszerbe. 1956-ban azonban még egy újabb alkalmazkodási és integrációs kihívásnak tették ki magukat mindazok, akik elhagyták otthonukat, és új hazát kerestek. Alak az ország elhagyása mellett döntöttek a nyugati és a déli országhatárokon keresztül tehették meg azt. Sztálin 1953. évi halálát követő nemzetközi enyhülés a javuló jugoszláv-magyar és osztrák-magyar kapcsolatokban is megnyilvánult. Hruscsov belgrádi „Canossa-járásának" és a szovjet ösztönzésre elmélyülő osztrák-magyar kapcsolatoknak köszönhetően 1 a magyar kommunista párt 1956 tavaszán engedélyezte az ország nyugati és déli technikai határzárának lebontását. Ez persze nem jelentette azt, hogy ezek a határok minden további nélkül átjárhatóvá váltak volna. Azonban a forradalom idején és még 1956 novemberében is a zöld határon keresztül el lehet jutni a jugoszláv és az osztrák államterületekre anélkül, hogy a taposóaknák és egyéb az emberéletet veszélyeztető technikai akadályok a menekülők testi épségében kárt okoztak volna. A forradalmi események a magyar határőrizet munkáját is „megzavarta". A szolgálatot teljesítők jelentős része felsorakozott a forradalom mellett, így ők nem tartóztatták fel a határátlépőket. A határ nyitva maradt még a forradalom leverését követő hónapokban is. Akik 1956 végéig az ország elhagyása mellett döntöttek, azok nem túl jelentős kockázattal kísérelhették meg az osztrák-magyar határon az átkelést. Ausztria irányában már 1956. november végén egyre kockázatosabbá és veszélyesebbé vált az emigrálás. Jugoszlávia felé a magyar határőrizetet először csak 1957 kora tavaszán szigorították meg, így a „későn ébredők" még déli szomszédunk irányába is kivándorolhattak. Minden magyar megkapta a hidegháború retorikájának megfelelően Ausztriában és Jugoszláviában is az 1951. évi Genfi Menekültkonvenció alapján a politikai menedékjogot. A magyar menekült egész Európában a kommuniz5